Tanácsadás helyett értő hallgatás
Egyik kedvenc bibliai történetem az emmausi tanítványoké. Csodálom Jézus türelmét, ahogy a szomorú, a feltámadást elfogadni nem tudó, összezavarodott tanítványokat először kérdezi, aztán meghallgatja, utána pedig szépen rávezeti őket arra, hogy valóban feltámadt. Majd Emmausban megtöri a kenyeret, ezzel végső bizonyosságot adva nekik.
Megtehette volna, hogy egyből odamegy hozzájuk, leleplezi magát, a tanítványok felismerik, elhiszik, hogy feltámadt és mennek is vissza Jeruzsálembe. Nem lett volna szükség az egész beszélgetésre, gyalogútra. Rengeteg időt és fáradságot spórolhattak volna meg maguknak.
Jézus fontosnak tartotta az Emmausba vezető utat. A tanítványoknak szükséges volt, hogy Jézus rávezesse őket, elkísérje őket a végső felismerésig. Így lett hitük önmagukkal és kételyeikkel megküzdött, valódi húsvéti hit. Ha készen kaptak volna egy jelenést, egy dicsőségesen feltámadt, ragyogó arcú Jézust, akkor egyből hisznek, de ez a hit kívülről, élményből táplálkozó lett volna.
A megtett út végére a tanítványok mély szomorúságából öröm lesz. A kétely, összezavarodottság biztos hitté alakul bennük. Ezért volt szükség az útra, Jézus ezért nem zárta rövidre ezt a történetet, hanem együtt haladt a tanítványokkal, az ő tempójukban, és kísérte őket Emmausig.
Isidor Baumgartner Pásztorálpszichológia című művében ennél sokkal részletesebben és mélyebben kifejti az emmausi út lelkigondozói aspektusát. A lényeg, a kísérés, azonban ebben a pár sorban is megragadható. Jézus emberekkel való kommunikációja a legtöbb esetben nem direkt volt. Nem egyértelműen megmondta, mi fekete és fehér, miben, illetve kiben kell hinni. Jézus példázatokat használt, a beszélgetéseiben elvárta, hogy a beszélgetőpartner dolgozzon önmagával, küzdjön a válaszért, a megoldásért. Arra ösztönzött, hogy a másik maga jöjjön rá a megoldásra, illetve hagyta, hogy a saját tempójában haladjon, nem sürgette, siettette.
A segítő beszélgetés, lelkigondozás lényege ebben a jézusi magatartásban, kommunikációban rejlik. Nem megoldást kínálok a másiknak, nem megmondom neki, mire van szüksége, mi a megfelelő megoldási mechanizmus számára, hanem kísérem, támogatom, segítem, hogy ő maga jusson el a felismerésre és a döntésre.
Ez a fajta kísérés nehéz, mert mindannyian arra vagyunk berendezkedve, hogy gyors válaszokat akarunk kapni és gyors válaszokat akarunk adni. Ahogy a fájdalomcsillapítótól gyors, szinte azonnali hatást várunk, úgy várjuk életünk nehézségeire, problémáira is a megoldást. Azonban a gyors megoldáskeresés lelki nehézségeinkben nem biztos, hogy jó irányba mutat. A megküzdött, személyes döntés többet ér a más által kínált megoldási stratégiánál.
A segítő beszélgetés kulcsa a másikra való érzékenységben rejlik. Minél inkább képes vagyok ráhangolódni a másik érzéseire, élethelyzetére, nehézségre, annál jobban tudom kísérni, segíteni, annál jobb visszajelzést tudok adni, annál inkább az ő tempójában tudok haladni.
Beszélgetéseinkben megszoktuk, hogy hamar a másik szavába vágunk, magunkhoz akarjuk ragadni a szót, mert azt gondoljuk, saját mondanivalónk fontosabb. Vagy csak egyszerűen nincs türelmünk a beszélgetéshez, nem érünk rá igazán párbeszédet folytatni. A segítő beszélgetés ennek pontosan az ellentettje. Képes vagyok akár egy órán keresztül is hallgatni és a másiknak teret adni, rá figyelni, őt helyezni a középpontba. Nem az én mondandóm a fontos, hanem az, amit ő mond. Még akkor is, ha nem tudok egyetérteni vele. Ahogy Jézus is tudta, hogy az emmausi tanítványok szomorúsága felesleges és rosszul gondolják, hogy Jézus halott. Mégis végighallgatta őket türelemmel, mert fontos volt számára, hogy a tanítványok kiönthessék a szívüket.
A meghallgatás, a másikra való érzékenység képes olyan intim és spirituális teret létrehozni, amelyben a segítséget kérő gyógyulhat. Ahogy az emmausi tanítványok felismerésének fontos része volt, hogy saját keserűségükről tudjanak beszélni, úgy a segítő beszélgetésben is fontos gyógyító szerepe van a probléma elmondásának, a negatív érzések feltárásának. A gyógyulás mindig a seb feltárásával kezdődik.
A gyógyító beszélgetésben a legnagyobb szerepe a meghallgatásnak van, mégis fontos, hogy a segítő szavakkal is támogassa, bátorítsa, kísérje a segítséget kérőt. Így válik igazán párbeszéddé a segítő beszélgetés, és a meghallgatás után a segítséget kérő is jobban tud figyelni mindarra, amit a másik mond.
Az emmausi történet csúcspontja a kenyér megtörése. A gyógyító beszélgetésnek igazán akkor van értelme és hatása, ha a Szentlélek jelen van – még akkor is, ha a segítséget kérő nem hisz Istenben. Minden alkalommal maga Isten az, aki meghallgat, aki figyel a sebzett emberre, aki segíti a válaszkeresésben, a döntés meghozásában. Ettől válik igazán gyógyítóvá a segítő beszélgetés.
Forrás:
Parókia.hu
Ha a realitásainkat – családunkat, testünket, adottságainkat, személyiségünket – elfogadjuk teljes szívünkből, akkor Isten közegében, az ő terében vagyunk, és akkor már nem kell aggodalmaskodnunk semmin, elfogadjuk sorsunkat.
Az az ember alázatos igazán, aki Jézus példája szerint semmivé tud válni mások iránti szeretetből; aki Isten elé tud állni úgy, hogy teljesen kész az Ő akaratát teljesíteni; aki annyira üres tud lenni, hogy egészen Jézus él benne.
Mária, Égi Édesanyám! 
