"Krisztust akarom megismerni és feltámadásának erejét, a szenvedéseiben való részvételt hozzá hasonulva a halálban, hogy eljuthassak a halálból való feltámadásra." Ámen Fil 3, 10-11
A keresztmisztika különlegesen hangsúlyozott krisztusmisztika, pontosabban szenvedésmisztika. Szent Pál alapozta meg (Gal 2,19; 6,17; 2Kor 4,10) és Krisztus követésének gyümölcse: a kereszt megtapasztalása, mely Krisztushoz, a vele való egyesülésre vezet.
A kereszt misztikusai azok az emberek, akik a kereszt szemlélésében átadják át magukat Krisztusnak, és a maguk életét ehhez mérik: mit tettem Krisztusért, mit kell tennem érte? -- kérdezi Loyolai Szent Ignác. Avilai Szent Teréz ezt mondja: ,,Uram, ha mindezt miattam akartad szenvedni, mit szenvedek én miattad? ... Uram! hadd menjünk együtt! ... Ahova viszed a keresztet, oda akarom vinni veled!''
Az elmúlt századok kereszt misztikusai a mai ember számára is a szenvedésben égô szeretet tanúi és azzal együtt a keresztény paradoxonnak, hogy a szenvedésbôl megismeréssé születhet.
A szenvedésmisztika kiváló koraközépkori képviselôjének, Clairvaux-i Szent Bernátnak (1090-1153) ,,lényeges és legfontosabb filozófiája'' ez: ,,Jézust ismerni, mégpedig a megfeszítettet!''. Minden törekvése, hogy a memoria passionis Christi, 'Krisztus szenvedésének emlékezete' átjárja egész életünket és a szeretet válaszára késztessen. Az Egyház ,,látja a keresztjét hordozó egyszülött Fiút: látja a dicsôség megsebzett Urát... fához szögezve... lándzsával átdöfve...és végül odaadva szeretett lelkét barátaiért. Mindezt látja és a szeretet lándzsája átdöfi az Egyház szívét is.'' Egyik prédikációjában ezeket a szavakat adja Jézus ajkára: ,,Neked adom egész életemet, és ráadásként adom halálomat, feltámadásomat. És mindezt azért, hogy életem életedet tanítsa, halálom halálodat megsemmisítse és feltámadásom a tiédet megelôzze.'' -- Krisztus számára nem példakép csupán az élet konkrét helyzeteiben és szenvedéseiben: a Hozzá hasonulás azonossággá, folyamatosan élt sorsközösséggé válik. A gyakran ábrázolt pillanat, melyben a Megfeszített lehajol a keresztrôl és átöleli az elôtte térdelô Bernátot, a szent keresztmisztikájának beszédes képe.
Assisi Szent Ferenc olyan fokon egyesült a szenvedô Krisztussal, hogy halála elôtt két évvel, 1224-ben Alverno-hegyi látomásában megkapta a ,,stigmákat'': mintegy megpecsételve krisztushasonlóságát láthatóvá váltak testében a sebhelyek.
A német misztika (XIII--XIV. sz.) képviselôiként elsôsorban a nôk merültek el Krisztus szenvedésében és halálában, s fedezték fel az együttszenvedésben a misztikus egyesülés útját. Mindnyájan Clairvaux-i Szent Bernát hatása és a domonkosok lelki vezetése alatt álltak.
Magdeburg Mechtild (1210-82) Szent Domonkos szabályzata szerint beginaként élt: a szenvedés belsô átélése vezette Isten távollétének megismeréséhez. A kereszthordozás számára a bűnös világ gyűlölete a lelkében, és a kereszt hordozása testében. Hallja Krisztus szavát: ,,Keresztedet a bűnök gyűlöletével kell hordoznod... szeretettôl megsebesítve szent állhatatossággal kell meghalnod a kereszten, szívedet az állandó egyesülés (Istennel) járja majd át''.
A domonkos apácák misztikája a XIV. században az apácaéletrajzok tanúsága szerint a szegénységi mozgalom újjáéledésébôl és a karizmatikus jámborságból fakadt. A Megfeszítettre tekintve magyarázzák ezek az apácák mélységesen mély bűnbánatban a maguk szenvedését mint a világgal szakítás, és a maguk akaratának megsemmítése jelét. Önmaguk kiüresítésének folyamata Krisztus szenvedésének átélésével a hozzá hasonulás feltétele. Az együttszenvedésben megnyilvánuló szeretet ereje átalakítja a szeretô lelket azzá, akit szeret -- tanítja Szent Bernát.
A német misztika három nagy képviselôje (Eckhart, Tauler, Seuse) közül csak Heinrich Seusenél (kb. 1295-366) található kifejezett szenvedésmisztika. Szerinte az ember minden elképzelhetô szenvedésének értelme az, hogy általa Krisztus szenvedésének mélyebb megértéséhez jut. Így az emberi szenvedés együttszenvedés lesz az Úrral, akinek szenvedés- állomásai a maguk konkrétságában átélhetôk. Az Istentôl küldött és az ember által elfogadott szenvedés Seuse szerint az isteni kiválasztottság jele éppúgy, mint Isten Fiának szenvedése az Isten kegyelemmel teljes szeretetének jele.
Loyolai Szent Ignác (1491-1556) a La Storta-i látomásában felismeri kívánságának jóváhagyását, mely arra irányult, hogy eggyé legyen Krisztussal, s vele együtt az Atya nagyobb dicsôségére dolgozhasson és szenvedhessen. ,,Úgy tűnt: Krisztust látja kereszttel a vállán és mellette az örök Atyát, aki így szólt hozzá: 'azt akarom, hogy fogadd szolgáddá'. Jézus magához fogadta és így szólt: 'Akarom, hogy nekünk szolgálj!'''
Keresztes Szent János (1541-91) már rendi nevének megválasztásával is azt akarta kifejezni, hogy szándéka Jézus szenvedésében osztozni. ,,Ne keresd Krisztust a kereszt nélkül!'' -- ,,Hogy a megfeszített Krisztus képe belénk íródjon'', az embernek mindentôl meg kell szabadulnia, ami szabadságát korlátozza. Isten úgy akarja felismerni az emberben Fiának képét mint szeretetének és halálának gyümölcsét (vö. Róm 8,39). János -- súlyos lelki szenvedései mellett -- elragadtatásai közben a testi fájdalmakat is érezte. Amikor egy ilyen látomás után megkérdezte Jézus, hogy mi a legnagyobb kívánsága, így válaszolt: ,,miattad szenvedni és megvettetni''.
Edith Stein, zsidó származású kármelita szerzetesnô a kolostorban a Keresztrôl nevezett Terézia Benedikta nevet választotta. ,,A kereszt alatt értettem meg Isten népének tragédiáját, ami akkor már kezdett kirajzolódni. Úgy gondoltam, hogy akik megértik, hogy ez Krisztus keresztje, azoknak mindenki nevében magukra kell venni.'' A zsidó nép szenvedéseit és Krisztus keresztjét Terézia Benedikta együtt és egy valóságnak látja. Hivatásának tartja, hogy vállalja ezt a keresztet, vagyis önként fogadja azt, amit rákényszerítettek. A helyettesítés gondolata jellemzi szenvedôkészségét: ,,mindenki nevében''. Meg volt gyôzôdve a helyettesítô szenvedés hatalmáról, amely részesedés Krisztus saját népéért viselt szenvedésében, ,,...Németország megmentéséért, a világbékéért'' (felajánló imádságából). Letartóztatásáig dolgozott Keresztes Szent Jánosról írt tanulmányán, amit A kereszt tudományának nevezett. Erre utal az echti kármelben halála után megtalált jegyzet: ,,Mindennel megbékélek. A kereszt tudományát ('scientia crucis') csak úgy szerezhetjük meg, ha a kereszt gyötrelmeit valóban érezzük. Errôl az elsô pillanattól kezdve meg voltam gyôzôdve és szívbôl imádkoztam: 'ave crux, spes unica' (üdvözlégy szent kereszt, egyetlen reményünk!)''. A kereszt ,,szíves'' vállalása vezette Terézia Benedikta nôvért a titok belsô ismeretéhez és ahhoz, hogy higgadtan fogadja a biztos megsemmisülés borzalmait. Ô és korunk más hitvallói (pl. Szent Maximilián Kolbe) bizonyítják, hogy a ,,kereszt misztikája'' a holocaust századában is lehetséges.
Gemma Hinricher
--> fölemelkedés, krisztuskapcsolat, misztika, részesedés, stigma, szenvedésmisztika, szeretet
