Ahol pedig Isten megjelenik onnan fut a gonosz. Az igazság szabaddá tesz. Ahol Isten megjelenik, ott megjelenik az Ő országa, hiszen Ő a dicséretben lakozik. Az Ő országát pedig gyógyulás, szabadulás, öröm, béke jellemzi, a természetfeletti válik természetessé. Ezért van az, hogy a dicsőítő alkalmakon anélkül, hogy külön imádkoznánk gyógyulásért, vagy szabadulásért, ezek megtörténnek. Mert megjelenik köztünk az Isten országa. És akkor leszakadnak a bilincsek, nem csak testről, lélekről is, leomlanak a falak, nem csak fizikailag de lelkileg is, és kimenekülsz a veszélyből, nem csak fizikailag, de lelkileg is.
Mert a dicsőítés nem az, hogy sárga könyves dalokat énekelgetünk és jól érezzük magunkat. Bár kellett az ebben való kitartás, hogy Isten növelni tudjon minket. A dicsőítés is abszolút a Lélek műve.
A dicsőítés közben vezet minket egy irányba -ha hagyjuk és átengedjük a kontrollt neki és nem a tökéletes performanszra figyelünk és egyáltalán,
Mi csak ott állunk és egészen súlyosan tud ránk hullani Isten jelenléte, szentsége, annak a titoknak a kinyilatkoztatása, ahova a Lélek éppen vezet minket, szinte fizikailag tapintható módon. Vagy éppen szellemi harcba megyünk, Isten elvezet valahova, ahol az Ő győzelmét ki akarja nyilvánítani. Tehát a dicsőítés NEM arról szól, hogy csak úgy énekelgetünk, hanem valami egészen komoly, mély történésről. (Aki pedig azt hiszi, hogy a dicsőítés szentimentalizmus és érzelmi hajhászás, az mélységesen, mélységesen téved!)
Forrás: hagiosz.net
Isten a dicséretben lakozik. Ahogy a Jelenések 4. is írja, a Mennyben folyamatos a dicsőítés.