„Igaz voltotok múlja felül a farizeusokét” (vö. Mt 5,20-26). Ferenc pápa homíliájában ebből a buzdításból indult ki, amellyel Jézus fordult tanítványaihoz. Ezek a szavak a Nyolc Boldogság és azok után következnek az Evangéliumban, amelyekben Jézus hangsúlyozza: nem a törvény megszüntetéséért jött, hanem azért, hogy beteljesítse azt. A Szentatya ezzel kapcsolatban megállapította: Jézus reformja törés nélküli, reform a folytonosságban, amely a magtól kezdve a gyümölcsig tart. Az, aki belép a keresztény életbe, másokénál magasabbrendű elvárásokkal, nem magasabbrendű előnyökkel találkozik. Jézus megemlít néhány ilyen elvárást és különösen érinti az embertársakkal való negatív kapcsolat témáját. Az, aki megszól valakit, megérdemli, hogy pokolra jusson – mondja Jézus. Ha saját szívünkben van valami negatív testvérünk irányába, akkor valami nem jól működik és meg kell térnünk, meg kell változnunk – mutatott rá Ferenc pápa, majd hozzátette: a harag sértés testvéred ellen, olyasvalami, ami a halál felé vezet, megöli őt. Ezt követően utalt a latin hagyomány csodálatos "kreativitására", az epithetonok, a csúfoló jelzők feltalálására. Amikor ez az epitheton barátságos, az rendben van. Amikor azonban nem ilyen, hanem a sértés, a másik leszólásának egy formájaként jelenik meg, akkor baj van.
Nincs szükség pszichológushoz fordulni ahhoz, hogy megértsük: amikor valaki leszólja a másikat, az azért van, mert ő maga nem tud növekedni és arra van szüksége, hogy lealacsonyítsa a másikat, hogy valakinek érezhesse magát – állapította meg Ferenc pápa. Ez egy nagyon ronda mechanizmus. Jézus teljes egyszerűséggel hangsúlyozta, hogy ne mondjatok rosszat egymásról. Ne szóljátok le és ne minősítsétek le a másikat. Azért ne tegyétek ezt, mert végülis mindannyian ugyanazon az úton járunk, amely a vég felé visz. Tehát, ha valami nem megy testvéri úton, akkor mindannyian rosszul végezzük: az is, aki sérteget és az is, akit sértegetnek – figyelmeztetett a Szentatya.
