Üdvözlégy Királynő, Irgalmasság Anyja!
Életünk, édességünk, reménységünk, Üdvözlégy! Hozzád kiáltunk, Évának számkivetett fiai, hozzád sóhajtunk sírva és zokogva e siralom völgyéből.
Fordítsd reánk tehát, Szószólónk, irgalmas szemedet,
és e számkivetés után mutasd meg nekünk Jézust, méhednek áldott gyümölcsét!
Ó irgalmas, ó kegyes, ó édes Szűz Mária.
Ámen.
Sok vallásos közösségnek szokása, hogy a Szűzanyát a Salve Regina kezdetű, latin nyelvű énekkel köszönti; pontosabban: énekli búcsúzásul a közös imádkozás vagy litánia végén. A szokás nyilván onnan ered, hogy ez szokott lenni a szerzetesek esti imájának záró antifónája a Pünkösd utáni időszakban. De miért énekeljük még mindig latinul? Többek közt azért, mert közismert magyar fordítása, az "Üdvözlégy, Királyné, Irgalmasság Anyja", imaként szép ugyan, de nem vers, és a Salve, Regina dallamára énekelhetetlen.
Nézzük meg, mi olyan lefordíthatatlanul szép ebben a latin szövegben!
A kezdete: salvě, szokásos köszöntés a latinban, de a hangzásában, jelentésében egyaránt szép rěgīna ünnepélyessé teszi. Ez a rěgīna egyébként nem királyné, hanem királynő, tehát önálló hatalommal rendelkező
