Hogyan imádkozzak - feliratos

 

 Az imádság a lélek Isten felé fordulása és emelkedése.

Mikor az imádkozás nem fér be a napomba

Forrás: Lélekerősítő levelek



„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek.” Jn 15,5


Egy hatgyermekes, igencsak elfoglalt anyuka mondta egyszer, hogy „Túl sok tennivalóm van ahhoz, hogy ne imádkozzam!” Itt van a titka a hatékony életnek.

Akkor találunk rá a békére, az erőre, az örömre, amire annyira vágyunk, ha Jézust és az imádkozást helyezzük az első helyre. Mégis, valljuk be, hogy a nagy rohanásban az imádkozás gyakran háttérbe szorul.
Legyünk őszinték. Tele vagyunk tennivalókkal, és az imádkozás bekerül a sok-sok elvégzendő munka közé, amilyen a portörlés – vagy a receptírás.
Annyi minden igényli időnket, energiánkat, hogy gyakran megelégszünk azzal, hogy a nap folyamán a nehezebb pillanatokban eleresztünk egy fohászt (Uram, segíts!) és ennyiből áll napokig az imaéletünk.
Tudom, én is voltam ebben a helyzetben. Minél több a dolgom, annál kevésbé tűnik célszerűnek az imádkozás.
De aztán fel kellett fedeznem, hogy amikor látszólag a legkevesebb időt szakíthatom az imádságra, akkor van rá a legnagyobb szükségem. A „Túl sok dolgom van ahhoz, hogy ne imádkozzam” elv forradalmasította az életemet.
Alig néhány éve még mind a négy gyermekünk 4 éves kor alatt volt. Hárman pelenkások voltak, s a zajszint az otthonunkban egy kívülálló számára elviselhetetlen lett volna. A minőségi együttlét Jézussal szinte kivitelezhetetlen volt.
Így gondolkoztam: Jézus pontosan tudja, mennyi tennivalóm van. Nem bánja, ha csak egy-egy pillanatra kapcsolódom hozzá gondolatban, felé röpítek egy-egy rövid fohászt rohangálás közben.
Ám mialatt tevékenykedtem, gyakran éreztem Jézus gyengéd hívását, hogy lépjek ki a zűrzavarból, és legyek csak Vele egy darabig.
Végül foglalkoztatni kezdett, hogyan tudnék kiszakítani minőségi imaidőt a napjaimból. Kértem Istent, mutassa meg, mikor tudnék kiszökni hozzá a nyüzsgő életemből. Mikor délután alszanak a gyerekek, vagy mikor itthon a férjem, s egy darabig át tudja vállalni őket.
Kértem Istent, segítsen fegyelemre szoktatni a testemet, hogy reggelente korábban keljek, és a Krisztussal való együttlétet helyezzem előtérbe, váljék számomra százszor fontosabbá, mint a facebook vagy a tévé melletti kikapcsolódás.
Hihetetlen volt, amit megtapasztaltam, miután életemet a „Túl sok dolgom van ahhoz, hogy ne imádkozzam” elv szerint kezdtem élni. Ahelyett, hogy feszítettebbé vált volna a napi tevékenységem, gyümölcsözőbb lett. Nem változtak a tennivalóim, a feladataim. De ahelyett, hogy stresszes kapkodással rohangáltam volna egyiktől a másikig, olyan nyugalommal és derűvel végeztem sorban a tevékenységeimet, amiről tudtam, hogy nem tőlem származik. Ahelyett, hogy állandóan azt éltem volna át, hogy versenyfutásban vagyok az idővel, és vesztésre állok, minden szépen a helyére került és elrendeződött.
Megtapasztaltam mai igénk igazságát: „… nélkülem semmit sem tehettek” (Jn 15,5b). Rájöttem, hogy életem egy területén se boldogulok igazán, ha nem építem be napjaimba az Isten jelenlétében töltött rendszeres, minőségi időt.
Még mindig hajlamos vagyok a munkát az imádkozás elé helyezni. De ma már, ha azon kapom magam, hogy érvelni kezdek az imádkozás ellen, mindig eszembe jut a mondás: „túl elfoglalt vagyok ahhoz, hogy ne imádkozzam”. Nincs olyan feladat tevékenységeim listáján, ami előbbre való lenne, mint a Jézussal töltött idő. Ő mindent meg tud adni nekem, amire szükségem van ahhoz, amivel meg kell birkóznom.
Minél inkább teli vannak a napjaink feladatokkal, annál inkább szükségünk van az imádkozásra. Jusson eszünkbe mindig, mikor az imádkozás nem tűnik célszerűnek, hogy a legjobb megoldás, ha azonnal térdre borulunk.

Uram, segíts, hogy sose felejtsem el, hogy a Veled kettesben töltött idő az, ami alkalmassá tesz rá, hogy mindent elvégezzek, amit nekem kell elvégeznem. Taníts meg rá, hogy ne csak azt tegyem meg, hogy beillesztelek a napi tennivalóim közé, de mindenestül köréd építsem fel az életemet. Jézus nevében, Ámen.

Leslie Ludy: When Prayer Seems Impractical
Encouragement for today, 2014.07.08.
www.proverbs31.org

Mikor imádkozzunk?

"A Szentírás szerint „szüntelenül” kell imádkoznunk. Hogyan lehetséges ez?

Az őskeresztény lelki írók szerint mindig imádkozik az, aki a rendszeres, állandó imaórákat megtartja. Alakítsuk ki az imádságaink állandó rendjét! Imádkoznunk kell legalább reggel és este!

Szüntelenül imádkozik az, aki rászoktatja önmagát, hogy mindig Isten jelenlétének „közérzetében” éljen, s szavakba foglalt vagy szótlan fohászokkal minél sűrűbben Istenhez forduljon gondolataiban.

Szüntelenül imádkozik az, aki minden tevékenységét imádsággá szenteli: a misében, a reggeli imában, a munkáját már a kezdetén felajánlja az Istennek!

Szükséges az, hogy Krisztus példájára időnként teljes nyugalomban adjuk át magunkat az imádságnak. Esti imánkat olykor toldjuk meg lelki olvasmányokkal, kissé tartósabb imádkozással."

Forrás: Kaposvári Székesegyház honlapja

Szüntelenül imádkozzatok

Uram, Jézus, Te azt mondtad, hogy szüntelenül imádkozzunk,  add  nekünk kegyelmedet,  hogy  meg  tudjuk  tenni, s  add  meg  ezt Isteni Ige,  hogy  Te magad  legyél bennünk  az örökké tartó és szüntelen  imádság.

Isten Báránya,  Te vagy a  világosság,  amely megvilágítja lelkünk  egész égboltját. 

Bár  soha ne  akarnánk  más imádságot, csak a te imádat, más fényességet, csak a te fényességedet, más szeretetet, csak a te szeretetedet!

A hozzád intézett imádságban, Istenem, egy a szemlélés  és a szeretet. 

Engedd, hogy olyan  tökéletesen és  olyan bensőségesen tudjunk hozzád imádkozni, hogy elfeledkezzünk önmagunkról, és ne tudjuk, hogy imádkozunk, mert csupán Te vagy bennünk! 

Ámen 


Forrás: Horváth István Sándor