A szeretet legyek
Uram! A végtelenség nagy királya vagy,
Eget, földet tartó hatalom:Úgy szeretném, úgy könyörgök hozzád,
kérlek, ha szabad mondani: akarom!
Akarom, hogy végre tisztítsd meg a szívem,
Adj kezembe új, fehér lapot,
Hadd írhassak rája abból a sok szépből,
Amit a lelkem Tetőled kapott .
A békesség, a hűség, a szelídség
Áldáshozó útjára lépjek,
Vigyem mindenhová magammal az Írást,
Rajta a Tőled kapott pecsétet.
A szeretet, a szeretet legyek Uram,
Nagy betűvel írva, hogy lássák,
Mert én is érzem, óh, nagyon érzem
a szeretet fájó hiányát.
Nekem mindig-mindig szűken mérték,
Én sem adtam másoknak sokat.
Mert sután sikerült minden akarásom:
De, Te látod égő vágyamat.
Kívánom, hogy bennem új élet fakadjon,
Szépüljön meg minden, s jobb legyen,
Nehogy pengő érchez, zengő cimbalomhoz
legyen hasonló életem.
Tudom Uram. Tudom, hogy akarod,
Ez tesz pontot minden egyébre.
Ki mennyire és hogyan tud szeretni:
Minden törvénynek a törvénye.
Ne legyen kezdés, csak folytatás bennem,
S ami másnak látszik, az sem más:
Kimeríthetetlen, megmozdíthatatlan,
Benned gyökerező akarás.
A szeretet, a szeretet legyek Uram,
Alázatos, szelíd szeretet.
Amiből békesség és öröm fakadjon,
S áldatik általa szent neved.
Ámen
**********************************************
Két kérdés foglalkoztat már jó ideje: milyen is az igazi imádság? Még pontosabban milyen a nem igazi imádság! Sokszor a mi imáink ilyenek: "imádkozom, hátha segít." Ekkor inkább kiáltsuk: "Segíts Uram hitetlenségemen!"
Találtam a neten Czeglédi Péter Pál - tollából egy Igéhez kapcsolódó írást, ami választ adott fenti kérdésemre. Remélem másnak is segít, ezért köszönettel közzé teszem:
A következő igemagyarázat forrása: http://reformatica.com/?p=
1830709„A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, parázna, vagy mint ez a vámszedő is.” Lk 18, 11
Egy újabb jól ismert jézusi példázatot olvashatunk a Bibliában. Mindenki becsukott szemmel is el tudja képzelni az öntelt farizeus szavait és a vámszedő megalázkodását Isten előtt. Éppen ezért a mai Igében egy ok-okozati összefüggésre szeretném felhívni a figyelmet.
A bibliatudósok azt mondják, hogy az “önmagában imádkozott” kifejezést lehet máshogy is fordítani. Az itt álló görög szó jelentésébe és értelmébe ugyanúgy beletartozik az „önmagával imádkozni” is. S ez már sokkal képszerűbb… Hány de hány ember nem Istenhez, hanem egy általa igaznak tartott, számára szimpatikus Istenhez imádkozik. Természetesen egy ilyen “személyes” isten előtt csak igaznak bizonyulhat az ember.
S ebből következik a második dolog. Ha megnézzük, akkor a farizeus csak a legutolsó sorban beszél a közelében álló vámszedőről. Én eddig azt hittem, hogy a vámszedő áll hálaadásának középpontjában. A farizeus imádságában nem azért ad első sorban hálát, hogy nem olyan, mint a vámszedő, hanem azért, hogy nem olyan, mint a többi ember. Tehát ha nem Istenhez imádkozunk, hanem valamilyen módon önmagunkhoz, akkor könnyen abba a veszélybe sodródunk, hogy nem csak egyeseket, hanem mindenkit alsóbbrendűnek értékelünk!
„Megigazulva távozott.” Isten igazságot adott a bűnét megvalló vámszedőnek, ám a farizeus sem távozott igazság nélkül! Ő az önmaga igazságával távozott. Roppant veszélyes és sajnálatos dolog, hogy az ember nehezen tud különbséget tenni igazság és féligazság között… A farizeus igazsága azonban szinte semmire sem elég. A kellemes, önmagunkat remeknek tartó élethez mindenképpen, ám az örökléthez nem érhet el. Istennek kell igaznak tartania bennünket!
Összefoglalva: Önmagunkkal imádkozva, könnyen arra a következtetésre jutunk, hogy csak mi vagyunk tökéletesek, s ezzel együtt tökéletesen igaznak tartjuk magunkat. Végiggondolva, talán a legveszélyesebb ördögi kör ez ebben az életben!
------------------------------------------------------
Önmagunkhoz, netán Istenhez imádkozunk?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Minden szavunk imádság!