Szent Péter apostol
(Betszaida - Róma 67 körül)
Ha a Mester hív, menni kell. Nem baj, ha nem tudjuk, merre. Nem baj, ha le kell mondanunk valamiről. Nem baj, ha utunkat nem kísérik földi sikerek. És menni kell akkor is, ha az út végén a kereszt áll. Péter megtette ezt az utat és látta, hogy a kereszt nem a vég, hanem a diadal és az élet kezdete. Krisztus minden embert hív. Nincsenek születési, iskolázottsági, nemzeti feltételek. A keresztény élet csodáját mindenkinek felkínálja. Ha a hit csak mustármagnyi is csak, hegyeket fog megmozgatni. Isten a tanulatlan halászt, a mesterére kezet emelő szolgára irgalmatlanul lesújtó, heves vérű galileait, a barátját megtagadót teszi meg a születő egyház első főpapjának. Igen, az Isten belelát a szívekbe. A szív legnagyobb mélységeibe. ő tudja rólunk azt is, amit talán még mi sem gondolunk magunkról. ő tudta a vele is vitába szálló, hirtelen emberről, hogy kőszikla lesz, az egyház első nagy építőköve. Péteren keresztül tanít: valamennyien értékesek vagyunk, valamennyien építőkövekké válunk, ha vállaljuk utunkat, ha felkelünk a háló mellől, letesszük értékes szerszámainkat és követjük őt.
De vigyázzunk, halkan szól hozzánk, csendes szavait sokszor túlharsogja a világ fondorlatos reklámhadjárata, a sikeres élet ezernyi biztos receptje. Péter jókor, a jó szóra állt fel. Életével segít minket, hogy mi is a jó irányba indulhassunk el.
Nagy Jenő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Minden szavunk imádság!