A pünkösd a húsvét utáni 7. vasárnapon és hétfőn tartott keresztény ünnep, amelyen a kereszténység a Szentlélek kiáradásának emlékét ünnepli meg. A Szentlélek az Atya és a Fiú kölcsönös szeretetének végpontja, áradása; ez a kiáradás. A Szentlélek (görögül pneuma, latinul Spiritus Sanctus) ezen a napon áradt ki Jézus tanítványaira, az apostolokra, és ezzel a napot új tartalommal töltötte meg a keresztények számára.
A megváltás ünneplése Húsvéttal kezdődik és tart nem hét napon át, mint a többi ünnepeknél, hanem hétszer hét napon át, úgy hogy betetőzést az ötvenedik napon, a második főünneppel, a pünkösddel nyer. Amit Krisztus Urunk halálával és feltámadásával megszerzett, azt most osztja ki az egész hívősereg számára a Szentlélek Úr Isten, kinek első megnyilatkozása történt a mai napon, noha már az Ószövetségben is van homályos célzás reá. Mindjárt a Világ teremtésénél is, hogy Isten Lelke lebegett a vizek felett.
De azért pünkösd teljes tartalmát úgy ismerhetjük meg, ha történetét ismerjük. Maga az ünnep a zsidóságnál is megvolt és két dolgot foglalt magában. A késői zsidóságnál megemlékezés volt arról a csodálatos és félelmetes liturgiáról, amellyel Isten törvényt adott, amikor a Sinai hegyen megjelent Izrael népének és tízparancsolatot adva megújította a vele való szövetségét. Eredetileg azonban hálaadó ünnep volt a befejezett aratásért, miért is zsengenapnak hívták, mert Pünkösdkor Istennek kellett feláldozniok az aratás zsengéjét.
Isten az emberiségge1– Noéval és fiaival – kötött először szövetséget. A szövetségnek jele az égen megjelenő szivárvány volt. De az emberek hűtlenek lettek és bálványimádásba estek. Isten azután Ábrahámmal kötött szövetséget, amikor megtette őt az emberiség ősatyjává. Ennek a szövetségnek jele a circumcisio (körülmetélés) volt. Ezt a szövetséget újította meg most Izrael népével a Sinai hegynél, az egyiptomi fogságból való kiszabadulás után ötvenedik napra. E szövetség törvénye a tízparancsolat volt, amit Isten a két kőtáblán adott Mózesnek. A szövetség jele pedig a szombat (sabbat) ünnepe volt. Ez a szövetség azonban külsőleges és tökéletlen volt, de mégis előképe volt a tökéletes szeretetszövetségnek, amikor Isten a megváltással kiemelte az emberiséget a bűn rabszolgaságából. A szövetség törvénye a tökéletes szeretet, amit a Szentlélek, aki valóban a szeretet, az emberek lelkében elültet; az újszövetség jele pedig a keresztény vasárnap. Ez az újszövetségi ünnep a mi keresztény Pünkösdünk.
Pünkösd liturgiájának így a keresztény liturgiában hármas tárgya van.
Az első a Szentlélek Isten eljövetele, amint azt az üdvözítő az apostolainak és tanítványainak megígérte, hogy elküldi a Tanítót és Vigasztalót.
Másodszor annak az újszövetségi szeretetszövetségnek a befejezése, melyet Isten és a megváltott emberiség között Krisztus alapított meg egységes, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyháza által.
Harmadszor pedig Pünkösd tárgya ennek az újszövetségnek hatása és megvalósulása, azaz az emberiség megszentelése, a tanítás és a kegyelemosztás által.
A mi Pünkösdünk is, a szó legnemesebb értelmében aratási ünnep.</b> Ennek az aratási ünnepnek Istennek feláldozott zsengéje az a 3000 zsidó volt, akik Szent Péter beszédére ezen a napon megkeresztelkedtek.
Jelentőségteljes, méltó és jogos, hogy a nyári évnegyedes böjtök pünkösd nyolcadába esnek, mert hiszen a szentelési napokon a papjelöltek lelkében a pünkösdi csoda újul meg. Ekkor szokták továbbá a székesegyházakban a püspökök a bérmálás szentségét is kiszolgáltatni. A Szentlélek eljövetelét mindenféle szemléltető módon jelképezték: rózsákat vagy égő tüzes csóvákat dobtak le a templom mennyezetéről, rózsákkal díszítették a templomokat és házakat; és innen is a név, hogy rózsás húsvét (Pascha
rosatum).
Emlékeztessen minket a Pünkösd arra, hogy a Szentlélek az Egyházban él, azt tanítja, megszenteli és kormányozza. Jusson eszünkbe másodszor, hogy a Szentlélek Isten megszentelő kegyelme által a lelkünkben lakik, megvilágosít és megszentel, megerősít és megvigasztal minket. Ezért kötelességünk, hogy mi ez isteni lelki vendég belső sugallatait készséggel kövessük, őt lelkünkből súlyos bűnnel soha ki ne űzzük. Végül pedig hét szent ajándékát hálásan fogadjuk és úgy használjuk fel, hogy annak szent gyümölcsei lelkünkben megérjenek.
Introitus: Az Úr Lelke betölti a föld kerekségét, alleluja! És ami egybefogja a mindenséget, az tud is minden szóról, alleluja, alleluja, alleluja!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Minden szavunk imádság!