Ki asztalt terítesz az égi madárnak,
teríts asztalt, teríts,
szegénynek és árvának.
Nyújtsd ki Atyánk,
nyújtsd ki
jóságos kezedet,
adj a koldusnak is
tápláló kenyeret.
Ételben, italban
legyen bőven részünk.
Gondviselő Atyánk,
könyörögve kérünk!
Ámen.
(székely asztali áldás)
Ugyanakkor biztosan nem jó, ha minden élvezetről való lemondásunk által élvezhetetlenné válunk a többiek számára. A böjtnek egyáltalán nem ez a célja. Sokkal inkább az, hogy fölfedezzem magamban, mik a pót kielégüléseim. A böjt által levetem magamról forrongó gondolataimat és érzéseimet, és így felszínre kerülhet minden, ami bennem van: a sebek, amelyeket eltakartam a sokféle tevékenységgel, az evés ivás számtalan önvigasztaló eszközével. A böjt leleplezi előttem ki vagyok. Megmutatja veszélyeztetett pontjaimat, s hogy hol kell fölvennem a küzdelmet. A böjt tehát árnyoldalunkkal szembesít bennünket és ezzel alázatosabbá tesz. Emlékeztet bennünket, hogy nem vethetjük el testünket, hanem el kell azt fogadnunk minden szükségleteivel együtt. Saját bőrünkön tapasztaljuk meg, hogy agyagok vagyunk, és alá vagyunk vetve az anyag törvényeinek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Minden szavunk imádság!