Gárdonyi Gézának van egy rövidke elbeszélése, amely arról szól, hogy az apostolok egyszer megkérdezték Jézustól, hogy van-e Isten teremtett világában valami, ami mindegyiket felülmúlva a legremekebb alkotás? Jézus igennel válaszolt. Az apostolok találgatni kezdték, hogy melyik az.
Az egyik azt mondotta, a csillagok. Ugyanis elérhetetlen magasságban vannak fölöttünk, és annyira le tud nyűgözni egy csillagos éjszaka. Jézus azt válaszolta, hogy Isten remeke nagyobb a csillagoknál.
A másik azt mondotta, hogy talán a tenger lenne Isten remek, mert mérhetetlen annak a mélysége. Isten remeke mélyebb a tengereknél, volt a válasz.
Isten remeke a virág, szólt egy harmadik, hisz szépségükben utolérhetetlenek. Isten remeke szebb a virágoknál.
A negyedik a hegyekre gondolt, amelyek sokszor megbabonázzák az embert. Isten remeke, erősebb a hegyeknél.
Meddig hallgatod még Uram a mi balga beszédünket szólt Péter? Mondd meg végre. Jézus pedig azt felelte. Isten legremekebb alkotása a szív.
Már az Ó-szövetségben úgy tartották, hogy a szív mindenek középpontja. Onnan származik minden jó és rossz.
A "szív" szó 1010-szer fordul elő a Bibliában!
Mindazok ellenére, hogy ma már tisztában vagyunk azzal, hogy nem a szív a gondolkodás és az érzelmek középpontja, mégis használjuk, hogy meglágyult a szíve valakinek, vagy éppen meg keményítette a szívét.
Mennyire szép és hiteles, amit szent Pál mond: „élek én, de nem én, hanem Krisztus él bennem.” S, hogyha bennünk is él a vágy, hogy Jézus legyen életünk irányítója, tegyünk meg mindent, hogy egyre jobban birtokba vegye mindennapjainkat, cselekedeteinket és főleg szívünket, hogy a hozzá hasonlóan, a szívünk bennünk is megmaradhasson Isten legremekebb alkotásának.
Lk 10,27 -... "Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Minden szavunk imádság!