A lelki áldozás mindenkié?

Ha nincs rá lehetőség, hogy valósággal megáldozz a szentmisén, áldozzál legalább szívedben és lelkedben, égő vágyakozással egyesülve az Üdvözítő életadó testével. 

(Szalézi Szent Ferenc)

A lelki áldozás feltételei 

 A lelki áldozáshoz a konszekrált szentostyában jelenlevő Jézussal való egyesülés utáni kifejezett vágyakozás szükséges; ennek a cselekedetnek előfeltételeznie kell a valóságos jelenlétben való hitet, és az aktust szeretetnek kell kísérnie.

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Uram Jézus Krisztus, hiszek Benned, imádlak Téged és szeretlek Téged teljes szívemből.
Bánom minden bűnömet, mert szeretnélek magamhoz fogadni a szentáldozásban, hogy Veled élhessek.
Jöjj hát, ó Jézus, legalább lélekben költözz a szívembe, és végy lakást benne örökre...

A mi Urunk Jézus Krisztus Teste őrizzen meg engem az örök életre.

Köszöntelek, ó Jézus az én szegény szívemben. Neked adom magamat egészen. Tied akarok lenni életemben és halálom után is.
                                                                                        Ámen

**************************

Avilai Nagy Szent Teréz: „Leányaim, ha részt vesztek a szentmisén anélkül, hogy áldoznátok, gondoskodjatok róla, hogy lelkileg áldozzatok, és összeszedettek legyetek. Ez a gyakorlat nagyon előnyös, és megsokszorozza szereteteket Isten iránt.”

**************************

Lelki áldozást gyakran lehet végezni, azaz mindig, ha a lélek kívánja, ahogy ez Kempis „Krisztus követésé”-ben világosan megírva áll: „Mert a jámbor lélek mindennap és minden órában üdvösségesen és tilalom nélkül járulhat Krisztusnak lelki vételéhez.” (Krisztus követése, 4. könyv, 10. fejezet)

**************************

Liguori Szent Alfonz: „Gondoskodjatok róla, hogy ezt a lelki áldozást gyakorta végrehajtsátok, ima közben, az Oltáriszentség látogatásakor, és különösen minden misén, melyen részt vesztek (és amikor nem tudtok részt venni misén). Mikor a pap áldozik, lelkileg áldozzatok ti is. Gyakoroljátok a hit aktusát azzal, hogy szilárdan hiszitek, hogy Jézus Krisztus valóságosan jelen van ebben a szentségben. És gyakoroljátok a szeretet aktusát összekötve bűneitek megbánásával, azután a vágy aktusát, mellyel Jézust meghívjátok, hogy lelketekbe betérjen, hogy ezáltal egészen a tietek legyen. Végezetül adjatok hálát Neki, mintha már meg is kaptátok volna Őt.”

A lelki áldozás mindenkié?

Íme, egy teológiai írás a lelki áldozásról, melyet elsősorban a Családról szóló, tavaly októberi Püspöki Szinódus, illetve az ezzel kapcsolatos teológiai vélemények inspiráltak. A cikket egy amerikai domonkos atya Paul Keller) írta. A lelki áldozás elsősorban személyes feltételeiről, valamint teológiai (spirituális, szentségi) jelentéséről és jelentőségéről szól, illetve (az elsősorban válásuk miatt reményvesztett) emberek igaz szeretetre, bűnbánatra, megtérésre segítéséről szól. Nyelvezete nem nyomasztóan teológiai, üzenete viszont mély, felemelő, megtérésre hívó és bátorító :) ).