Később a tanár megkínálta vendégeit, kiment a konyhába, és visszatért egy nagy fazék kávéval és igencsak változatos csészékkel - porcelán-, műanyag, üveg, kristály, néhány egyszerű fajta, néhány drága, néhány gyönyörű - mondta nekik, hogy szolgálják ki magukat. Amikor minden diáknak már volt a kezében egy csésze kávé, a professzor azt mondta:
Ha észrevettétek, mindegyikőtök a legszebb és drágának látszó csészéket vettétek el, és nem töltöttetek kávét, az egyszerű olcsó kinézetűekbe. Bár ez normális, hogy csakis a legjobbat akarjátok magatoknak, pedig ez a forrása a problémáitoknak és a stressznek.
Biztosak lehettek abban, hogy a csésze maga nem növeli a kávé minőségét. A legtöbb esetben a drágább még azt is elrejti mit iszunk.
Már nagyon kívántátok a kávét, - nem a csészét -, miközben tudatosan választottátok hozzá a külsőre legtöbbet mutató csészét ... És ezután kezdődött egymás méregetése, hogy a másik milyenből iszik.
Most fontold meg: Az Élet a kávé, a csésze pedig a munkahely, a pénz és a társadalmi pozíció.
Néha koncentrálunk csak a pohárra, csészére, és nem tudjuk élvezni a kávét, amiről Isten gondoskodott számunkra.
Isten főzi a kávét, és nem a csésze a kávét .......... Élvezd!
A legboldogabb embereknek nem kell mindenből a legjobb, mégis mindenből a legjobbat kapják!
Élj egyszerűen! Szeress nagylelkűen! Beszélj kedvesen! A többit bízd Istenre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Minden szavunk imádság!