Hogyan imádkozzak - feliratos

 

 Az imádság a lélek Isten felé fordulása és emelkedése.

Szent Bonaventura imája

Mily kimondhatatlanul szép vagy, fölséges Istenem, és mily kristálytisztán tündöklik az örök világosság fényessége! Élet, amely minden életet éltetsz; világosság, amely minden világosságot megvilágítasz! Te tartod örök tündöklésben a sokféle ragyogó fényforrást isteni trónusod előtt az idők kezdetének hajnalhasadása óta.

Ó örök és megközelíthetetlen, csodaszép és édesen áradó forrás, amely minden halandó szem elől rejtve vagy! Feneketlen a mélységed, határtalan a magasságod, megmérhetetlen a szélességed, megzavarhatatlan a tisztaságod.

Belőled tör elő az a folyóvíz, amely megvidámítja az Isten városát (Zsolt 46,5), hogy örömujjongással és magasztaló énekszóval (Zsolt 42,5) dicsőítő himnuszokat zengjünk neked, tapasztalásból bizonyosodva meg arról, hogy tenálad van az élet forrása, s a te fényedben látjuk az igazi fényt (Zsolt 36,10).



(Forrás: Imaórák Liturgiája III. kötet, 544-545. o.)

Ne félj, mert én veled vagyok!

Istenünk, adj bátorságot, hogy odafigyeljek, és átgondoljam félelmeimet, kétségeimet és bizonytalanságaimat, és add kegyelmedet, hogy meghalljam a hangod, ahogyan lelkemhez szólsz:

„Ne félj, mert én veled vagyok! Ne tekingess semerre mert én vagyok a te Istened.” 
(Izajás 41,10)

 Ámen.

Mikor az imádkozás nem fér be a napomba

Forrás: Lélekerősítő levelek



„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek.” Jn 15,5


Egy hatgyermekes, igencsak elfoglalt anyuka mondta egyszer, hogy „Túl sok tennivalóm van ahhoz, hogy ne imádkozzam!” Itt van a titka a hatékony életnek.

Akkor találunk rá a békére, az erőre, az örömre, amire annyira vágyunk, ha Jézust és az imádkozást helyezzük az első helyre. Mégis, valljuk be, hogy a nagy rohanásban az imádkozás gyakran háttérbe szorul.
Legyünk őszinték. Tele vagyunk tennivalókkal, és az imádkozás bekerül a sok-sok elvégzendő munka közé, amilyen a portörlés – vagy a receptírás.
Annyi minden igényli időnket, energiánkat, hogy gyakran megelégszünk azzal, hogy a nap folyamán a nehezebb pillanatokban eleresztünk egy fohászt (Uram, segíts!) és ennyiből áll napokig az imaéletünk.
Tudom, én is voltam ebben a helyzetben. Minél több a dolgom, annál kevésbé tűnik célszerűnek az imádkozás.
De aztán fel kellett fedeznem, hogy amikor látszólag a legkevesebb időt szakíthatom az imádságra, akkor van rá a legnagyobb szükségem. A „Túl sok dolgom van ahhoz, hogy ne imádkozzam” elv forradalmasította az életemet.
Alig néhány éve még mind a négy gyermekünk 4 éves kor alatt volt. Hárman pelenkások voltak, s a zajszint az otthonunkban egy kívülálló számára elviselhetetlen lett volna. A minőségi együttlét Jézussal szinte kivitelezhetetlen volt.
Így gondolkoztam: Jézus pontosan tudja, mennyi tennivalóm van. Nem bánja, ha csak egy-egy pillanatra kapcsolódom hozzá gondolatban, felé röpítek egy-egy rövid fohászt rohangálás közben.
Ám mialatt tevékenykedtem, gyakran éreztem Jézus gyengéd hívását, hogy lépjek ki a zűrzavarból, és legyek csak Vele egy darabig.
Végül foglalkoztatni kezdett, hogyan tudnék kiszakítani minőségi imaidőt a napjaimból. Kértem Istent, mutassa meg, mikor tudnék kiszökni hozzá a nyüzsgő életemből. Mikor délután alszanak a gyerekek, vagy mikor itthon a férjem, s egy darabig át tudja vállalni őket.
Kértem Istent, segítsen fegyelemre szoktatni a testemet, hogy reggelente korábban keljek, és a Krisztussal való együttlétet helyezzem előtérbe, váljék számomra százszor fontosabbá, mint a facebook vagy a tévé melletti kikapcsolódás.
Hihetetlen volt, amit megtapasztaltam, miután életemet a „Túl sok dolgom van ahhoz, hogy ne imádkozzam” elv szerint kezdtem élni. Ahelyett, hogy feszítettebbé vált volna a napi tevékenységem, gyümölcsözőbb lett. Nem változtak a tennivalóim, a feladataim. De ahelyett, hogy stresszes kapkodással rohangáltam volna egyiktől a másikig, olyan nyugalommal és derűvel végeztem sorban a tevékenységeimet, amiről tudtam, hogy nem tőlem származik. Ahelyett, hogy állandóan azt éltem volna át, hogy versenyfutásban vagyok az idővel, és vesztésre állok, minden szépen a helyére került és elrendeződött.
Megtapasztaltam mai igénk igazságát: „… nélkülem semmit sem tehettek” (Jn 15,5b). Rájöttem, hogy életem egy területén se boldogulok igazán, ha nem építem be napjaimba az Isten jelenlétében töltött rendszeres, minőségi időt.
Még mindig hajlamos vagyok a munkát az imádkozás elé helyezni. De ma már, ha azon kapom magam, hogy érvelni kezdek az imádkozás ellen, mindig eszembe jut a mondás: „túl elfoglalt vagyok ahhoz, hogy ne imádkozzam”. Nincs olyan feladat tevékenységeim listáján, ami előbbre való lenne, mint a Jézussal töltött idő. Ő mindent meg tud adni nekem, amire szükségem van ahhoz, amivel meg kell birkóznom.
Minél inkább teli vannak a napjaink feladatokkal, annál inkább szükségünk van az imádkozásra. Jusson eszünkbe mindig, mikor az imádkozás nem tűnik célszerűnek, hogy a legjobb megoldás, ha azonnal térdre borulunk.

Uram, segíts, hogy sose felejtsem el, hogy a Veled kettesben töltött idő az, ami alkalmassá tesz rá, hogy mindent elvégezzek, amit nekem kell elvégeznem. Taníts meg rá, hogy ne csak azt tegyem meg, hogy beillesztelek a napi tennivalóim közé, de mindenestül köréd építsem fel az életemet. Jézus nevében, Ámen.

Leslie Ludy: When Prayer Seems Impractical
Encouragement for today, 2014.07.08.
www.proverbs31.org

Annak, aki Istené

Nada te turbe,                                   Semmi ne zavarjon,
Nada te espante                                Semmi ne rémítsen,
Todo se pasa,                                     Minden elmúlik,
Dios no se muda.                              Isten nem változik.
La paciencia todo lo alcanza,    A türelem mindent elér,
quien a Dios tiene                           Annak, aki Istené,
nada le falta                                      Semmi sem hiányzik,
sólo Dios basta.                                egyedül Isten elég.


 Avilai Szent Teréz