2012. január 28., szombat
2012. január 26., csütörtök
A legkellemesebb ima
Jézus tanításai a szenttéválás útjáról, Natália nővér lelki naplójából
Engesztelő szentórám alatt egy napon ezt mondta az Ellenség a lelkemnek: "Az imáid semmit nem érnek Isten előtt. Kár az elfecsérelt időért."
Olyan nyugodt, csendes tónusban mondta, hogy majdnem összekevertem Jézus hangjával. Azon nyomban Jézushoz fordultam, és megkérdeztem: "Uram, mikor kellemes neked az imám?"
Ő így felelt: "Akkor a legkellemesebb, amikor bennem pihensz, némán, gondtalanul, nem vetve ügyet semmire, ami körülötted történik."
Akkor így folytattam: "Mikor pihenek én Benned?"
"Amikor teljes bizalommal vagy jelenlétem felől, és míg a tested alszik, te lélekben bennem vagy, egészen ébren és éberen."
Forrás: metropolita.hu
2012. január 25., szerda
Istentől jövök, Istené vagyok, Istenért kell élnem!
Ahogy létemet nem kaphattam mástól, csak Istentől, úgy létemmel nem is szolgálhatok mást, mint Istent. Hogy a világon vagyok, az nem szükségszerű, de ha már így van, mindenképpen Istenhez kell tartoznom. Nekem minden Istenről beszél, minden Istenhez vezet, és Istenhez emel föl? Istenem! Egészen a tied akarok lenni! Add, hogy mindenek fölött csak téged szeresselek, csak érted éljek, hogy mind jobban tapasztaljam, mekkora boldogság hozzád tartozni, és a tiédnek lenni!
2012. január 24., kedd
Credo: Házi áldás
HÁZI ÁLDÁS
Hol hit, ott szeretet,
Hol szeretet, ott béke,
Hol béke, ott áldás,
Hol áldás, ott Isten
Hol Isten, ott szükség nincsen. Ámen!
2012. január 23., hétfő
Gondolatok az angyalokról
Részletek Szent Tamás breviáriumból
Az emberek és angyalok között az a különbség, hogy az emberi lélek az akaratnak a jóban való végleges megszilárdulását és a gonoszban való végleges megátalkodottságát abban a pillanatban éri el, amikor a testtől elszakad; az angyalok azonban első megfontolt akarásuk – lett légyen ennek célja Isten vagy valami teremtett dolog – pillanatában örökre üdvözültek vagy elkárhozottak lettek. Az ember lelkében ugyanis a változékonyság nemcsak az akarat szabadságából, hanem a test változékonyságából is ered, az angyalokéban azonban egyes egyedül a választás szabadságából. Az angyalok ezért nyerték meg változatlanságukat már első döntésük után, az ember azonban csak akkor, amikor lelke a testből távozik.Az angyalok mértékegysége (éon) az idő és végtelen között, mint középút található. Ezt a különbséget egyesek így jellemzik: az öröklét kezdet és vég nélkül való; az éonnak van kezdete, de nincs vége; az időnek van eleje és vége is.
Az angyal nem úgy erősítette Krisztust, hogy valamilyen hatással volt rá, hanem szolgált neki, azaz Krisztus bátorságát dicsőítve erősítette meg őt; ahogy az ember is megerősödik a szükség idején a barátok jelenléte által.
Nagyon észszerű volt, hogy a Szűzanya az isteni emberré válás titkát egy angyaltól tudta meg, hogy ezáltal is megőrződjék az isteni rend, amely szerint az isteni dolgok az angyalok közvetítésével jutnak el az emberekhez. Az isteni kinyilatkoztatás meghatározott sorrendben, a magasabb rendű által jut el az alacsonyabb rendűhöz – az emberekhez az angyaloktól, a főangyaloktól az alacsonyabb rangú angyalokhoz.
Az anyaméhben levő gyermekek közvetlenül Isten és az angyalok hatása alatt állnak.
Isten ítélete rejtett végzése szerint megengedte az ördögnek, hogy bizonyos személyekben, bizonyos időben, bizonyos helyen megtévessze az embereket. Az embernek Krisztus halálszenvedése által mégis mindig rendelkezésére áll az üdv-eszköz, amellyel védekezni tud a démon gonoszságai ellen, még az Antikrisztus idejében is.
Szerző: Tommaso d'Aquino (1223-1274)
Lelovics Lipót (összeáll.)
2012. január 21., szombat
Kényelem és imádság
"Kényelem és imádság
ez a kettő nem fér össze."
Avilai Szent Teréz A tökéletesség útja 4. fejezet
A képet
készítette
2012. január 20., péntek
Add Uram
"Add Uram, hogy egyek legyünk minden testvérünkkel, a legtávolabbiakkal is, azokkal is, akikkel másképp bánsz, mint velünk. Te taníts minket szeretetre, hadd kamatoztassuk adottságainkat hátrányos helyzetben lévő testvéreink javára.
Add, hogy testvér módjára szeressük őket, hogy megosszuk velük minden javunkat, eléjük sietve felkínáljuk nekik, és könyörögjünk, hogy fogadják el."
Boldog Charles de Foucauld imája
2012. január 19., csütörtök
Napi 15 perc (csak) Istennel
Napi 15 perc Istennel Forrás: eszmélkedések blogspot. com
Találj egy negyedórát a napodban, amit csak Istennel, Jézussal töltesz. Próbálj kényelmesen elhelyezkedni, ne legyen zavaró hangforrás a közelben, gondolataidat irányítsd Arra, akivel találkozol. Az ima lépései a következők:
1. Tudatosítod magadban Isten jelenlétét (gondoljunk Jézus főpapi imájára: "én őbennük, te énbennem, hogy tökéletesen egyek legyenek" Jn:17)
2. Átéled és megköszönöd a szabadságot, amit kaptál (beleértve a szellemi szabadságot, hogy bármikor, bármilyen körülmények között,amíg tudatodnál vagy, vissza tudsz húzódni lelked belső kamrájába, ahol csak te vagy és Isten)
3. Átgondolod előző napodat, a jót és a rosszat, megvizsgálod saját pillanatnyi lelkiállapotodat, és tudva,hogy Isten feltétel nélkül szeret, őszintén elmondod neki az érzéseidet.
4. A napi evangélium következik, amit többször, lassan, nyitott szívvel elolvasol
5. Megbeszéled Jézussal, mit váltott ki belőled az olvasott részlet. Majd elé tárod kéréseidet, imádkozol magadért, szeretteidért, mindig az adott napra koncentrálva, ahogy a Miatyánkban tanított Jézus. Végül elmondhatod a Miatyánkot.
6. Elköszönsz - használhatod a katolikus egyház hagyományos Gloria formuláját.
Következzék néhány példa a fenti honlapról, amik egy-két mondattal segítik az 1-6. pontok végiggondolását, átélését. Lassan olvassuk az egyes pontokhoz tartozó mondatokat, álljunk meg utána, és gondolatban folytassuk a beszélgetést Jézussal.
(Aki szívesen imádkozik a gép előtt, a www.sacredspace.ie honlap több nyelven, magyarul is elérhető.)
I.
A nappal vagy az éjjel bármely percében megszólíthatjuk Jézust. Ő várja, és meghallja hívásunkat. Milyen csodálatos lehetőség! Nincs szükség telefonra, nem kell e-mailt írni, halk suttogásunk elér Hozzá.
*
Uram, add, hogy sose tartsam magától értetődő dolognak a szabadság ajándékát. A lelki szabadság hatalmas áldásával ruháztál fel. Töltsd be lelkemet békéddel és örömöddel.
*
Elgondolkozom, hogy érzem ma magam. Fáradtabb, feszültebb vagyok a szokásosnál? Lehangolt vagyok? Ha bármelyik fennáll ezek közül, el tudom engedni a gondot, ami ezt az állapotot okozza?
*
Napi evangélium
*
Elképzelem Jézust magam mellett, és beszélni kezdek hozzá az olvasott szentírási szakaszról. Van olyan része, ami megérintett? Talán egy elhangzott szó, egy történet, amit nemrég hallottam, lassan a tudatom felszínére tör. Ha eszembe jut valami, mi köze van az olvasott igéhez? Megvilágítják valamiképpen egymást?
*
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindörökké, Ámen.
******************************
II.
Drága Jézus, mielőtt megszólítottalak ma reggel, rájöttem, hogy mindig azért jelentkezem, hogy szívességet kérjek tőled. Ma egyszerűen csak a te jelenlétedben szeretnék lenni. Add, hogy a lelkem válaszoljon a Te Szeretetedre.
*
Uram, add, hogy sose tartsam magától értetődő dolognak a szabadság ajándékát. A lelki szabadság hatalmas áldásával ruháztál fel. Töltsd be lelkemet békéddel és örömöddel.
*
Tudva, hogy Isten feltétel nélkül szeret, megengedhetem magamnak, hogy őszintén feltárjam, hogy érzem magam. Milyen volt az elmúlt nap, és hogy vagyok most? Nyíltan megosztom érzéseimet az Úrral.
*
Napi evangélium
*
A beszélgetéshez beszélés és hallgatás kell. Míg beszélek Jézushoz, hadd tanuljak meg hallgatni és figyelni is. Elképzelem meleg tekintetét, szeretetteljes mosolyát, ahogy rám néz. Vele teljesen őszinte lehetek, amikor aggódásaimról, gondjaimról beszélek. Megnyitom a szívem, és elmondom félelmeimet, kételyeimet. Kérem, segítsen, hogy teljesen az ő gondjaira bízzam magam, adjam át Neki magam teljesen, tudva, hogy Ő mindig azt akarja, ami a legjobb nekem.
*
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindörökké, Ámen.
********************************
III.
A Te jelenlétedben vagyok, Uram.
Menedéket keresek a te szerető szívedben.
Te vagy az erőm, ha gyenge vagyok.
Te vagy a vigasztalásom, ha szomorkodom.
*
Uram, Te arra teremtettél, hogy szabadságban éljek.
Szentlelked irányítson, hogy szabadon követhesselek.
Itasd át a lelkemet vággyal, hogy napról-napra egyre jobban megismerjelek és szeresselek.
*
Szerető Teremtőm jelenlétében őszintén végiggondolom az elmúlt napi érzelmeimet, a magasságokat, a mélységeket, és ami közöttük van.
Látom, hol volt jelen az Úr?
*
Napi evangélium
*
Néha elgondolkozom, mit mondanék Neked, ha személyesen találkoznánk, Uram. Azt mondhatnám: „Köszönöm, Uram, hogy mindig velem voltál.” Biztosan tudom, hogy volt, amikor öledben vittél, amikor a Te erőddel tudtam túljutni életem egy-egy sötét időszakán.
*
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindörökké, Ámen.
****************************************
IV.
Uram, segíts, hogy átéljem szent jelenlétedet.
Burkolj be szeretetedbe.
Engedd, hogy szívem egyesüljön a tieddel.
*
Uram, add, hogy sose tartsam magától értetődő dolognak a szabadság ajándékát. A lelki szabadság hatalmas áldásával ruháztál fel. Töltsd be lelkemet békéddel és örömöddel.
*
Hogy érzem magam? Könnyű a szívem? Vagy nehéz? Teljes nyugalomban, boldogan ülhetek itt. De szoronghatok is, aggódhatok, harag lehet a lelkemben. Őszintén beismerem, hogy érzem magam valójában. Az Úr a valódi énemet szereti, nem kell megjátszanom magam előtte.
*
Napi evangélium
*
Elképzelem Jézust magam mellett, és beszélni kezdek hozzá az olvasott szentírási szakaszról. Van olyan része, ami megérintett? Talán egy elhangzott szó, egy történet, amit nemrég hallottam, lassan a tudatom felszínére tör. Ha eszembe jut valami, mi köze van az olvasott igéhez? Megvilágítják valamiképpen egymást?
*
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindörökké, Ámen.
************************************
V.
A Te jelenlétedben vagyok, Uram.
Menedéket keresek a te szerető szívedben.
Te vagy az erőm, ha gyenge vagyok.
Te vagy a vigasztalásom, ha szomorkodom.
*
Uram, add, hogy sose tartsam magától értetődő dolognak a szabadság ajándékát. A lelki szabadság hatalmas áldásával ruháztál fel. Töltsd be lelkemet békéddel és örömöddel.
*
Segíts Uram, hogy átéljem jelenlétedet. Taníts meg, hogy jelenlétedet másokban is felismerjem. Töltsd be szívemet hálával azokért az időszakokért, amikor szeretetedet mások gondoskodásában tapasztalhattam meg.
*
Napi evangélium
*
Hogyan hatott rám Isten Igéje? Hidegen hagyott? Megvigasztalt, vagy új utak, újfajta megoldások felé indított?
Elképzelem Jézust magam mellett ülve vagy állva, Felé fordulok, és megosztom Vele az érzéseimet.
*
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindörökké, Ámen.
***********************************
VI.
„Maradj csendben, és tudd, én vagyok az Isten.”
Uram, szavaid elvezetnek jelenléted nyugalmába és nagyszerűségébe.
*
Isten kegyelméből arra születtem, hogy szabadságban éljek. Szabadon gyönyörködhetem mindabban, amit Isten nekem teremtett. Édes Istenem, add, hogy a Te szándékod szerint éljek, teljes bizalommal szerető gondviselésed iránt.
*
Tudatosítom magamban, hogy Isten jelenlétében vagyok. Menedéket találok szerető szívében. Ő az erőm a gyengeségben, és a vigasztalásom a szomorúságban.
*
Napi evangélium
*
Néha elgondolkozom, mit mondanék Neked, ha személyesen találkoznánk, Uram. Azt mondhatnám: „Köszönöm, Uram, hogy mindig velem voltál.” Biztosan tudom, hogy volt, amikor öledben vittél, amikor a Te erőddel tudtam túljutni életem egy-egy sötét időszakán.
*
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindörökké, Ámen.
****************************************
VII.
Drága Jézus, jelenlétedre vágyakozva jövök ma hozzád. Úgy akarlak szeretni, ahogy te szeretsz engem. Soha semmi ne válasszon el tőled.
*
Olyan könnyű a gazdagság csapdájába esni ebben az életben. Add, Uram, hogy szabad maradjak az önzéstől és a kapzsiságtól. Emlékeztess mindig, hogy a legjobb dolgok az életben ingyen vannak: a szeretet, a nevetés, a gondoskodás, az osztozás.
*
Tudom, hogy Isten feltétel nélkül szeret engem, ezért becsülettel végigtekintek elmúlt napomon, az eseményeken, az érzéseimen. Megköszönöm, amiért hálát adhatok. Bocsánatot kérek, ha valamit rosszul csináltam.
*
Napi evangélium
*
Figyelem a gondolataimat, érzéseimet, amik felbukkannak imádkozás közben. Nyugalom? Feszültség? Közömbösség? Elképzelem Jézust magam mellett, és megosztom vele az érzéseimet, gondolataimat.
*
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindörökké Ámen.
2012. január 16., hétfő
Totus tuus, teljesen a Tiéd
Mester hol lakol, Jézus merre jársz
Mutasd meg, hogy hol van az ország
Mester hol lakol, kérünk, válaszolj
Hogy merre visz az út.
Ref.
Jöjjetek hozzám, lássátok
Jöjjetek hozzám kik megfáradtatok
Töröljük le együtt a világ könnyeit
Gyógyítsuk meg együtt a világ sebeit
Jöjjetek hozzám, érintsetek
Jöjjetek hozzám, és bátran higgyetek
Szeressétek egymást, mint én szerettelek
Ímé az Ország itt van köztetek
Totus tuus (3x) Teljesen a Tiéd
Totus tuus, totus tuus, Teljesen a Tiéd
Mester mit tegyek, hogy életem legyen
Küld el lelked, vár a mi szívünk
Mester mit tegyek, hogy megismerjelek
Szólj, mit kívánsz
Mutasd meg, hogy hol van az ország
Mester hol lakol, kérünk, válaszolj
Hogy merre visz az út.
Ref.
Jöjjetek hozzám, lássátok
Jöjjetek hozzám kik megfáradtatok
Töröljük le együtt a világ könnyeit
Gyógyítsuk meg együtt a világ sebeit
Jöjjetek hozzám, érintsetek
Jöjjetek hozzám, és bátran higgyetek
Szeressétek egymást, mint én szerettelek
Ímé az Ország itt van köztetek
Totus tuus (3x) Teljesen a Tiéd
Totus tuus, totus tuus, Teljesen a Tiéd
Mester mit tegyek, hogy életem legyen
Küld el lelked, vár a mi szívünk
Mester mit tegyek, hogy megismerjelek
Szólj, mit kívánsz
Önfelajánlás
Loyolai Szent Ignác: Önfelajánlás
Fogadd el, Uram, szabadságomat,
fogadd egészen,
vedd értelmemet, akaratomat
s emlékezésem.
Mindazt amim van, és ami vagyok,
Te adtad ingyen:
visszaadok, Uram, visszaadok
egyszerre mindent.
Legyen fölöttünk korlátlanul rendelkezésed;
csak egyet hagyj meg ajándékodul:
szeretnem téged.
Csak a szeretet maradjon enyém
a kegyelemmel,
s minden, de minden
gazdagság enyém,
más semmi nem kell.
2012. január 15., vasárnap
Ágoston imája
Ó, örök szépség (Vallomások X.38,40.)
Sugarad rám özönlött,
Ó, örök szépség, későn szerettelek!
Íme, belül voltál,
én pedig kívül kerestelek.
Velem voltál, és én nem voltam veled.
De Te hívtál, kiáltottál,
és összetörted süketségemet.
Sugarad rám özönlött, és messze űzted vakságomat is.
Megízleltelek,
már éhezem Reád és szomjúhozlak Téged.
Érintettelek,
és békességedet óhajtom.
Irgalmad fölségében van csupán
minden reménységem.
Ó, mindörökre lángoló Szeretet,
tüzed nem alszik el sosem!
Ó, Szeretet,
gyújts föl engem, Istenem.
Ámen.
2012. január 13., péntek
Magunk módján
"?[…] lehet kegyesen is kegyetlenkedni és bibliai idézetekbe a mérget csomagolni […]
Amikor ítélünk vagy véleményt alkotunk, nagy részben saját tudatalatti és tudattalan tartalmainkat vetítjük ki a másik emberre, sokszor felnagyítva, mintegy vetítővászonra. Ha a lelki szemüvegünk piszkos, azon keresztül a tiszta is piszkosnak látszik. (És mikor vagyunk mi belül tiszták?)
„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!” (Mt 7,1) Jézus félreérthetetlenül inti követőit, hogy ne ítélkezzenek. Gondoljunk a szálka és gerenda hasonlatára, a gonosz szolga példázatára, vagy a búza és a konkolyéra, amelyben leleplezi gyomláló, irtó, lelkes lelketlenségünket.
Ugyanerre figyelmeztet Pál apostol is: „nincs mentséged, te ítélkező ember, mert amikor más felett ítélkezel, magadat ítéled el, hiszen magad is ugyanazt cselekszed, te ítélkező!” Ezzel a megokolással közel két évezreddel megelőzte Pál a mélylélektant. Amit ő két sorban tömörít, az a projekció, a kivetítés lényege.
Lélektani kísérletek bebizonyították, hogy ítéleteink inkább ránk jellemzőek, mint arra, akiről alkottuk azokat. A psziché egyik önvédelmi tevékenysége ez: úgy könnyít magán, hogy másra vetíti rá, ami benne van, szinte „rálátja” – Látom a szemében! – mondja. […]
Törekedjünk arra, hogy megismerjük a bennünk lakó, árnyékálarcos sötét felebarátunkat, akit Pál saját magában olyan őszintén leleplezett; merjük elmondani, kimondani: én meg én vagyok ez. Tulajdonképpen egyszerű vele szembesülnünk, csak éppen össze kell (kellene) olykor írnunk barátaink, rokonaink, ismerőseink, gyermekeink számunkra legellenszenvesebb tulajdonságait: nos, olyanok vagyunk – belülről.
Semmiképpen se tegyünk úgy, mintha nem volna, nem élne bennünk ez a mi sötét „barátunk”. Minél inkább befalazzuk magunkba, mintha nem is volna, nem is élne bennünk, annál rombolóbb erővel törhet elő, másoknak is, magunknak is döbbenetet, sőt olykor rémületet okozva. Ha gyűlöljük, azzal csak táplálhatjuk. Hogy is mondja János! „Aki pedig gyűlöli testvérét, az a sötétségben van és a sötétségben jár, és nem tudja, hová megy, mert a sötétség megvakította a szemét.” (Jn 2,11)
Mi a magunk módján akarjuk boldogítani a másik embert. Ahelyett, hogy az ő állapotára, szükségére figyelnénk, vele érző szeretettel.
Amikor ítélünk vagy véleményt alkotunk, nagy részben saját tudatalatti és tudattalan tartalmainkat vetítjük ki a másik emberre, sokszor felnagyítva, mintegy vetítővászonra. Ha a lelki szemüvegünk piszkos, azon keresztül a tiszta is piszkosnak látszik. (És mikor vagyunk mi belül tiszták?)
„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!” (Mt 7,1) Jézus félreérthetetlenül inti követőit, hogy ne ítélkezzenek. Gondoljunk a szálka és gerenda hasonlatára, a gonosz szolga példázatára, vagy a búza és a konkolyéra, amelyben leleplezi gyomláló, irtó, lelkes lelketlenségünket.
Ugyanerre figyelmeztet Pál apostol is: „nincs mentséged, te ítélkező ember, mert amikor más felett ítélkezel, magadat ítéled el, hiszen magad is ugyanazt cselekszed, te ítélkező!” Ezzel a megokolással közel két évezreddel megelőzte Pál a mélylélektant. Amit ő két sorban tömörít, az a projekció, a kivetítés lényege.
Lélektani kísérletek bebizonyították, hogy ítéleteink inkább ránk jellemzőek, mint arra, akiről alkottuk azokat. A psziché egyik önvédelmi tevékenysége ez: úgy könnyít magán, hogy másra vetíti rá, ami benne van, szinte „rálátja” – Látom a szemében! – mondja. […]
Törekedjünk arra, hogy megismerjük a bennünk lakó, árnyékálarcos sötét felebarátunkat, akit Pál saját magában olyan őszintén leleplezett; merjük elmondani, kimondani: én meg én vagyok ez. Tulajdonképpen egyszerű vele szembesülnünk, csak éppen össze kell (kellene) olykor írnunk barátaink, rokonaink, ismerőseink, gyermekeink számunkra legellenszenvesebb tulajdonságait: nos, olyanok vagyunk – belülről.
Semmiképpen se tegyünk úgy, mintha nem volna, nem élne bennünk ez a mi sötét „barátunk”. Minél inkább befalazzuk magunkba, mintha nem is volna, nem is élne bennünk, annál rombolóbb erővel törhet elő, másoknak is, magunknak is döbbenetet, sőt olykor rémületet okozva. Ha gyűlöljük, azzal csak táplálhatjuk. Hogy is mondja János! „Aki pedig gyűlöli testvérét, az a sötétségben van és a sötétségben jár, és nem tudja, hová megy, mert a sötétség megvakította a szemét.” (Jn 2,11)
Mi a magunk módján akarjuk boldogítani a másik embert. Ahelyett, hogy az ő állapotára, szükségére figyelnénk, vele érző szeretettel.
2012. január 11., szerda
2012. január 8., vasárnap
Megfürödni Isten végtelen szeretetében - Vízkereszt
Amint feljött a vízből, látta, hogy megnyílik az ég, és a Lélek galamb alakjában leszáll rá…
(Mk 1, 6b-11)
„Az ifjú názáreti ács nem vett fel újabb rendelést – írja Hajnal Róbert egyik elmélkedésében. A szerszámokat összecsomagolta, a műhelyt bezárta, ajtajára kifüggesztette az ’Elutazás miatt zárva’ táblát. Magára vette köpenyét, kezébe fogta vándorbotját és elköszönt édesanyjától, aki egy szóval sem tartotta vissza fiát…” Eljött a Jordán partjára, beállt a sorba a bűnösök közé, és alámerült a jánosi keresztség vizében.
A többi evangélista is említést tesz Jézus megkeresztelkedéséről, de csak Szent Márk írja le konkrétan, kifejezetten, hogy Jézus alámerült. Istenfiúi színrelépésekor nem rendezett különleges látványosságot, nem csapott afféle „kozmikus show”-t, hanem alámerítette magát a sodró folyóba annak jeléül, hogy meg akarja járni poklainkat, kezünkre(be) adja, kiszolgáltatja magát nekünk, hogy belemerítsük bűnben fuldokló életünkbe. Istentelenségünk elhagyatottságát veszi magára, engedelmesen egészen a kereszthalálig.
Nem a mai értelembe vett keresztelés volt ez, hanem afféle beavató szertartás, amely az esszénusok kultikus fürdőjének új értelmet adott. Beteljesítette és túl is haladta János vonalát. Az evangélista ezért jelzi – habár a környezet erről nem szerzett tudomást –, hogy itt teofániáról, Isten-jelenésről van szó. Ezért is vált szét Urunk megkeresztelkedése Vízkereszttől. A Lélek, mint egy galamb, az Atya szózata, mint az eget megnyitó hang szentesíti jelenlétével ezt az isteni „ősbemutatót”.
Jézus megkeresztelkedése hitünk szent titka, egyben biztos történeti tény. De itt nemcsak Jézus megkereszteléséről van szó, hanem a miénkről is. A jánosi keresztség más értelmet nyert. Jézus teljesen új üdvrendet hozott. A mi keresztelkedésünk már nemcsak rituálé, nemcsak anyakönyvi bejegyzéshez szükséges jelképes gesztus, hanem isteni életet adó, bűneltörlő cselekedet. Szentség. Megváltottakká válunk.
Jézusnak ugyan bűne nincs, de azért jött, hogy elvegye a világ bűneit, az enyémet, a tiédet – mindazokét, akik hajlandók vagyunk kiszolgáltatni neki életünket. Akik készek arra, hogy lelkük kemény páncélját előtte feltörjék, hagyják, hogy nyíljék meg az ég, és maga az Atyaisten hagyja jóvá életüket: te vagy az én szeretett fiam, akiben kedvem telik! Milyen érdekes epizód, hogy ez a mennyei hang: nem nyilvános, különleges csodái idején hangzik el – kenyérszaporítás, vihar lecsendesítése, gyógyítások stb. –, hanem most, üdvösségünk hajnalán, amikor emberi természetének leginkább szüksége van arra, hogy az Atya megerősítse, s a Szentlélek felkenje megváltói küldetésére.
Krisztus megkeresztelkedésének ünnepe lezárja a karácsonyi ünnepkört. Mintegy záróakkordként ez már nem édeskés, gyermeki fantáziával kiszínezett történet, hanem fajsúlyos, üdvtörténeti esemény, amely döntésre késztet: megtaláltam-e, megvallottam-e Jézusban a várva várt Megváltót? Beállok-e a bűnösök sorába, hogy beköszöntsön életembe az istengyermekség új korszaka? Sorban állok-e, bizalommal várakozva a természetfeletti javakért, vagy már csak a koncertjegyekre, vagy bankautomatánál vagyok képes várakozni? Keresztelésemkor, vagy gyermekeim, unokáim keresztelésekor Isten szeretetét akarja most is kinyilvánítani. Lélek-áradás történik. Megfürödtem-e már ebben a végtelen isteni szeretetben? Büszke lehet e rám Isten? Kedve telik-e bennem? Ha van egyáltalán elvárás, amelynek meg kell, amelynek érdemes megfelelni, hát az Övé az.
Forrás:erdély.ma
2012. január 4., szerda
2012. január 1., vasárnap
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Isten megtapasztalására vágysz?
Gyorsan eszünk, gyorsan utazunk, gyorsan imádkozunk. Pedig az ima - a szemlélődő imádság - lehetővé teszi számunkra, hogy Istennel kommunikáljunk, azzal az Istennel, akiről annyiszor megfeledkezünk.
.............................................................................................
------------------------------------------------------
Mielőtt eljutnánk a szemlélődő imádsághoz, tegyünk fel néhány kérdést magunknak:
- Milyen gyakran imádkozom?
- Hogyan imádkozzam?
- Mit jelent számomra, hogy Istent Abba atyámnak szólíthatom?
- Milyen szavakat használok leggyakrabban Isten neve helyett?
- Úgy gondolkodom Róla, mint az én Atyám?
Olvassuk el újra a következő igeverseket: (Máté 6:9) (Máté 07:11) (Máté 06:32) (Lk 12,32) (Jn 14:18) (Róma 8:14-16) (Galata 4:6)
- Tapasztaltam már, hogy a Szentlélek segít imádkozni?
- Kértem valaha Tőle segítséget?
- Szilárdan elhatároztam már, hogy naponta imádkozom, bármennyi akadály is közbejön?
Avilai Nagy Szent Teréz Belső Várkastélya igazi kihívás Isten megismerésére:
