Add, Istenem

 Add, Istenem, hogy a világ kisimuljon és elcsendesedjen bennem és mindenkiben. 

Hogy az éjszaka csöndjében asztalodhoz ülhessek, ahhoz az asztalhoz, ami mellől senki se hiányozhat. Ahhoz az asztalhoz, hol a Nappal és a csillagokkal együtt a hétköznapok is kialszanak, s egyedül a te békéd világít. 

Igen, hogy helyet foglalhassak már most egy rövid időre annál az eljövendő asztalnál, amit egy öröklétre megígértél, s aminek egyedül a te békéd a lámpása, eledele és terítéke. (…) 

Add, hogy imámban ne kérjek semmit, de annál inkább hallhassalak és hallgassalak Téged. 

Ámen. 

(Pilinszky János)

Békesség a földön!

 

Itt a vigasznak soha-soha vége!

Glória, glória az égben az Úrnak,

A földön béke, béke.

Várjuk-várjuk ezt az örök éjet,

Csillagos éjet, szentséges éjet,

Illatos lehellete mindig…

Minden fehér és minden aranyos,

És vágyó szívünket az angyaldalolások

Csöndes emmanueli örömmel

Lassan tele-telehintik.

Ez az öröm a szívünk örök éke…

Glória, glória az égben az Úrnak,

A földön béke, béke.

/Szalay Mátyás: Békesség a földön!/

Az Úr áldjon meg és tartson meg téged

 

Az Úr áldjon meg és tartson meg téged,

az Ő orcája ragyogjon terád,

és adjon békességet tenéked.

Ahogy a Betlehemben született

gyermekre emlékszel,

hajolj meg a tulajdon szívedben

élő gyermek előtt,

és kövesd álmaid csillagának fényét.

Tudd, Isten veled van, bárhová mész is.

Hagyd, hogy az istállóban született

remény megmutassa,

az Úr egy kisgyermeken át is

képes megváltani a világot.

Kívánom, hogy a karácsony szelleme

egész évben melengesse lelkünk!

Béke és kegyelem kísérjen utunkon! Ámen.

IMA – Adventben élek

Adventben élek, Atyám, advent az egész életem!

Mert Rád várok, hogy ma és holnap találkozzam Veled a

kicsinyekben és elesettekben, a betegekben és a

kiszolgáltatottakban!

Rád várok, hogy találkozzam végre Veled önmagamban,

mert a Szentlélek temploma vagyok, mert Te vagy a

szőlőtő, s én a szőlővessző. 

Várom a Veled való mindennapos és folytonos találkozást – a jelenlétet –-, mert így

szóltál hozzám: „maradjatok bennem, akkor én is bennetek maradok” (Jn 15,4).

Adventben élek, Atyám, hosszú advent az egész életem,

mert várom a Veled való végső találkozást. És tudom jól,

hogy nem kell egyedül készülnöm a találkozásra, mert

velem vagy most is, minden nap, az idők végezetéig, úgy,

ahogy megígérted! Így az adventem örömteli várakozás,

mert már kaptam ízelítőt abból, mit reményeim szerint

egyszer majd színről-színre látok majd! 

Ámen

A spirituális olvasás

„A spirituális olvasás nem csupán a spirituális emberekről vagy dolgokról való olvasást jelenti, hanem a spirituális módon való olvasást is. Az ilyen irányultságú olvasás során arra vágyunk, hogy Istent közelebb engedjük magunkhoz. […] A spirituális olvasás célja azonban nem az, hogy a tudás vagy az információ mesterei legyünk, hanem hogy hagyjuk: Isten szelleme legyen a mi mesterünk. Furcsán hangozhat, de a spirituális olvasás azt jelenti, hagyjuk, hogy Isten olvasson bennünk! […] 

A lelki olvasás Isten Lelkének a külső és belső életünkben zajló működésére irányuló belső figyelemmel történik. Ezzel a figyelemmel lehetővé tesszük Isten számára, hogy olvasson bennünk, s megmagyarázza nekünk, miről is szólunk valójában.”

„Most kezdem látni, hogy spirituális utazásom természete mennyire meg fog változni, ha már nem úgy gondolok Istenre, mint aki elbújik és a lehető legjobban megnehezíti, hogy rátaláljak, hanem úgy, mint aki engem keres, miközben én rejtőzködöm. Amikor Isten szemén keresztül nézem elveszett lényemet, és meglátom hazatértem felett érzett örömét, akkor életem gyötrelmei enyhülnek és bizalmam megerősödik.”

Henri J. M. Nouwen: Szeretett vagy – Elmélkedések az év minden napjára

Igét várunk — Téged várunk

 Áldott légy, Jézusunk

„Áldott légy, Jézusunk, hogy Te közelgő és megérkező Isten vagy! 

Fáradt emberek vagyunk, és erőt várunk, Igét várunk — Téged várunk! 

Ne hagyj bennünket így, elfáradva, elesve, hanem teljesítsd be a mi nagy vágyunkat, hogy Igédben találkozhassunk Teveled!” 

(Gyökössy Endre)

Imádkozzunk azokért, akik egyedül vannak

Imádkozzunk azokért akik valami miatt egyedül érzik magukat, hogy Krisztusnak ez a fénye, ez a kis gyertyaláng reményt adjon nekik.

Uram segíts azon, aki egyedül van, túlságosan egyedül ahhoz, hogy tanítványod lehessen,

egyedül ahhoz, hogy vágyakozzék utánad.

Egyedül ahhoz, hogy otthon érezze magát Nálad.

Segíts azokon, akik egyedül vannak a családban,

egyedül a munkahelyen, egyedül a baráti társaságban.

Egyedül ahhoz, hogy asztali áldást mondjanak.

Egyedül ahhoz, hogy közösen imádkozzanak.

Egyedül ahhoz, hogy templomba menjenek.

Uram mondd az ilyen egyedülálló embernek: 

"Nézd én veled vagyok, ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy."

Bellovics Gábor SJ

Az ADVENT lényege

Az ADVENT  lényege

Nem azért kell várni, hogy legyen karácsony, mert karácsony akkor is lesz, ha nem várjuk, csakhogy ott legyünk akkor, amikor Ő érkezik!

Bellovics Gábor SJ

Spiritualitás vakcina

A „lágy erények”, mint az együttérzés, az irgalom és a megbocsátás, az igazságosság, a bátorság, a becsület és a kötelesség „kemény erényeitől” függenek.

 

A szemlélődő ima azt keresi, "akit szeret a lelkem"

Mi a szemlélődő imádság?
Avilai Szent Teréz így válaszol:
"A belső ima megítélésem szerint nem más, mint barátság, melyben gyakran négyszemközt beszélünk azzal, akiről tudjuk, hogy szeret minket."

A szemlélődő ima azt keresi, "akit szeret a lelkem" (Én 1,7): Jézust -- és benne az Atyát -- keresi, mert a szeretet kezdete mindig az utána való vágyakozás; és tiszta hittel keresi Őt, azzal a hittel, amelynek hatására Belőle megszületünk és Benne élünk. A szemlélődő imádságban is elmélkedhet még az ember, de a tekintet már az Úrra irányul.

Skapuláré ének - Szent helyekre - szent időben

MÁRIÁNAK VÁLLRUHÁJA RAJTUNK

Máriához, drága Szűzanyánkhoz tisztelettel járulunk,

Őt dicsérje hangos énekszóval bizodalmas szózatunk.

Mennyországnak szende királynéja, magyaroknak kegyes pártfogója,

Jóra térő bánatos kebellel lábaidhoz borulunk.

Máriában kelt fel a világnak tisztafényű csillaga,

Benne támadt lelki üdvösségünk leggyönyörűbb hajnala,

Üdvözölt légy Kármel ékessége, szétsugárzó kegyelmek edénye,

Telt edény és benne sebeinknek gyógyerejű balzsama.

Máriánál, égi pártfogónknál van segítség, oltalom,

Mint a harmat, száll szívéből ránk is csendesítő bizalom.

Hét örömmel áldva Istenünktől, szent öröm közt vált meg életétől,

elvitetvén mennynek országába. Örök élte vigalom.

Máriának vállruhája rajtunk! Gyermekének ismeri,

Ki beírva egylete sorába, e közös jelt viseli.

Ékesítve szent ruházatával, mint erős szent védelme pajzsával,

Lelkünket a szörnyű kárhozatnak lángja már nem égeti.

Máriáért lelki fegyverekkel mindhalálig harcolunk,

Mert hazánknak Ő dicső vezére, Ő királyné asszonyunk,

Bölcs vezére minden harcainknak, ha veszélyek ellenünk rohannak.

Szűzanyánk végy karjaidba minket, amidőn majd meghalunk. 

Mindent Jézusért

Mindent Jézusért.

Mindent a Szűzanyával.

Mindent szeretetből.

Nem jutalom és nem büntetés miatt szeretlek Uram

Amit teszünk, azt jól tegyük

Teljesíteni állapotbeli kötelességünket s abban az állapotban keresni meg és találni meg az élet szentséget, amelybe Isten helyezett minket.

Ne különféle szabályokkal és egyéni aszkétikus gyakorlatokkal terheljük túl magunkat, hanem azt végezzük el jól, ami addig is a dolgunk volt.

Napi foglalatosságainkat, hivatásbeli kötelességeinket, minden törekvésünk arra irányuljon, hogy amit teszünk, azt jól tegyük.

Skapuláré

Aki szerelmes Istenbe

Istenünk, te Keresztes Szent János áldozópapot és egyháztanítót a tökéletes önmegtagadás és a kereszt nagy szeretetére nevelted. Engedd, hogy kitartóan kövessük példáját, és eljussunk dicsőséged boldog szemlélésére az örökkévalóságban. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

 Keresztes Szent János : Könyörögj érettünk!

Aki szerelmes Istenbe, nem követel sem hasznot, sem jutalmat, hanem csak azt kívánja, hogy elveszítse önmagát és minden dolgot Isten szeretetéért.


Keresztes Szent János

Kármelita lelkülettel nemcsak szerzetesként, de a világban is lehet élni

Ne veszítsük el bátorságunkat

„Az Úr 

nem annyira a tettek nagyságát nézi, 

mint inkább azt a szeretetet, 

amellyel őket végrehajtjuk. 

Ha tehát megtesszük, amit tehetünk, 

az Úr meg fog bennünket segíteni, 

hogy napról napra többre legyünk képesek. 

Ezért ne veszítsük el bátorságunkat.” 

 Avilai Szent Teréz

Légy irgalmas azokhoz, akik magukhoz irgalmatlanok

„Ó, lelkem kegyes és szerelmetes Ura! Azt is mondod: »Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik szomjúhoztok és én megitatlak titeket.« De hát hogyan szabadulhat meg nagy szomjúságától az, aki e nyomorú földi dolgok utáni vad vágyakozás eleven lángjaiban ég?

Hatalmas szüksége van vízre, hogy a lángokban végül föl ne emésztődjék. Jól tudom, Uram, hogy nagy jóságodban meg fogod adni nekik azt, Te magad mondod, s nem lehet, hogy ne álld a szavadat.

Azonban, ha megszokván, hogy e tűzben éljenek, s abban nevelkedvén, már nem érzik a szomjúságot, s oktalanul nem is látják be, mely nagy szükséget szenvednek, hogyan tudnád orvosolni a bajukat, Istenem?

Csakhogy Te épp azért jöttél a világra, hogy az efféle nagy szükségeket orvosold.

Kezdd meg, Uram; a legkeservesebb dolgokban mutatkozzék meg a Te irgalmad! Lásd, Istenem, máskülönben sokat nyernek a te ellenségeid.

Légy irgalmas azokhoz, akik magukhoz irgalmatlanok; mivelhogy balsorsuk olyan állapotba juttatta őket, hogy nem akarnak Tehozzád jönni, jöjj Te őhozzájuk, Istenem!

Kérlek Téged az ő nevükben, s tudom, ha megértik önmagukat, ha eszükre térnek, s szeretni kezdenek Téged, fel fognak támadni ezek a halottak.

Ó, Életem, aki mindenkinek életet adsz! Ne tagadd meg tőlem ezt az édességes vizet, amit az arra áhítozóknak ígérsz. Én áhítom, Uram, és kérem, és Tehozzád megyek. Ne rejtőzz el, Uram, előlem, hiszen tudod, milyen szükséget szenvedek, s tudod, hogy ez a víz a Te általad megsebzett lélek valódi orvossága.

Ó, Uram, hányféleképpen égethet a tűz ebben az életben! Ó, hányféle okból lehet félelemmel élni!

Van tűz, mely elemészti a lelkét, s van, amely megtisztítja, hogy örökké éljen, és Tebenned lelje gyönyörűségét. Ó, az én Istenem sebeiből fakadó eleven források! Mely nagy bőségben fakadtok mindig a mi táplálásunkra, s mily biztos léptekkel lábal át e nyomorú élet veszélyein az, akinek sikerül emez isteni itallal élnie.” (Avilai Szent Teréz A lélek kiáltásai Istenhez IX.)



Forrás

Az imádság nem „eseti” cselekedet

Olyan nincs, hogy naponta háromszor imádkozom tíz percet. Ez nem működik.
„Szüntelenül imádkozzatok!” (1Tessz 5,17) Teréz szerint az imádság létmód: stílus, ahogy élek. Ahogy a szőlővessző állandóan rajta van a szőlőtövön, úgy kapcsolódunk mi is Krisztushoz.
Nem más ez, mint imádság, állandó Isten-kapcsolat.

Teréz szép hasonlata szerint olyan az imádság, mint amikor az égő tűzre rőzsét dobnak: a tűznek állandóan égnie kell, a rőzse önmagában nem gyújtja meg, nem lobbantja lángra.

Mit tegyünk, hogy az imádság gyökeret verjen bennünk?


1. A Szentírás rendszeres olvasása

 A cél: Isten szavát hallgatni, befogadni és továbbadni. Az Isten szava áthat, egészen átalakít. Napi 15 perc mindenkinek belefér. Kezdjük az evangéliumokkal!

2. A röpimák gyakorlása
Olyan ez, terézi hasonlattal élve, mint mikor az ember fölszántja szívét, és pici magokat vet, amelyek aztán nőni kezdenek.

3. Az „ajtónálló gyakorlat”:

Éberség, állandó készenlét a találkozásra.

„Nézd, az ajtóban állok és kopogok. Aki meghallja szavam, és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg velem.” (Jel 3,20) Éberen kell őrizni a szívünket,ott kell állni az ajtónál, készen a találkozásra. Minden pillanat Isten pillanata. Vagyis: minden pillanat az ítélet pillanata. Minden pillanat, amit kapunk, ajándék, nem pedig magától értetődő lehetőség. „Imádkozz, és tedd, amire jutottál!” – mondták a sivatagi atyák. Ha valamely cselekedet előtt nem tudunk imádkozni, nem tudjuk kimondani közben Jézus nevét, akkor azt ne tegyük meg.

Forrás

A SKAPULÁRÉ AZ OLTALOM JELE

A SKAPULÁRÉ AZ OLTALOM JELE

(Az alábbi írás részlet a KÁRMELHEGYI BOLDOGASSZONY SKAPULÁRÉJA c. könyvből, amely a Magyar Sarutlan Kármelita Rend kiadványa.)

Lisieux-i Kis Szent Teréznél – aki immár egyházdoktor is – talán senki sem mutatta meg jobban azt, hogy a skapuláré Szűz Mária oltalmának a jele. Ez a Szűz Máriáról szóló fontos tanítás abból a kegyelemből születik, amelyet a fiatal kármelita apáca a Szent Magdolna barlangnál kapott. Ez egy kis remete lak volt a lisieux-i kolostor kertjének egyik eldugott részében.

Az 1889. júliusában történteket Teréz így meséli el Jézusról nevezett Ágnes anyának.
Olyan volt mintha számomra fátyol borult volna minden földi dologra…Teljesen elrejtőztem a Szent Szűz fátyla alatt. Abban az időben rám bízták, hogy az ebédlőben szolgáljak fel. Emlékszem úgy tettem a dolgomat, mintha nem is én tenném, olyan volt, mintha kölcsön kaptam volna egy testet. Egész héten át így maradtam.

Valamilyen rejtett úton-módon ez a szerény öltözet előkészít minket Mária anyai oltalma jótéteményeinek befogadására. Ez az oltalom nagyon diszkréten mutatja meg önmagát. Inkább azt mondhatnánk, hogy fokozatosan tárul fel előttünk, mintha csak az Isten Anyja óvatosan emelné fel a fátyol szegélyét, amely eltakarja anyai oltalmának misztériumát.
A skapuláré és Mária fátyla egy és ugyanazt a dolgot jelenti. Mi is akárcsak Kis Szent Teréz, elrejtőzhetünk a Szent Szűz fátyla alatt, és tehetjük a dolgunkat, mintha nem is mi csinálnánk. A Boldogasszony ruháját hordani tehát annyit jelent, mint engedni, hogy Mária takarja be az Ő anyai oltalmával a mi névtelen, egyszerű, csendes és egyhangú életünk szürkeségeit, és akkor már semmi sem lesz felszínes.

A skapuláré több mint egy máriás jelvény.

Egy valóságos és hatékony oltalom jele, amely nem elégszik meg azzal, hogy Máriára emlékeztet minket.

Egyúttal az összes kegyelemre is emlékeztet, amelyet az Isten Anyja eszközölt ki mindannyiunk számára. A skapuláré „tapinthatósága” megvigasztal minket. Bajok, veszélyek közepette jó megérinteni, tudjuk, hogy nem vagyunk egyedül. Aki megkapja ezt a barna szövetdarabkát, odahúzódik, bebújik a Boldogasszony oltalmazó fátyla alá. Mivel Mária oltalmát jelenti számunkra, a skapuláré megalapozza bizalmunkat, anyai kezeire való bizalmas ráhagyatkozásunkat. Egyúttal megadja nekünk azt a biztonságot, hogy ez az oltalom megnyeri számunkra Isten irgalmasságának kegyelmét is, hiszen amikor Isten Anyja oltalmazza gyermekeit, ezt azért teszi, hogy az ÚR kegyelmének jótékony hatása alá vonja őket.

Íme, mint szentelmény ezért közvetíti Mária ruhája Isten kegyelmét. Mária oltalma oltalma átalakítja azt, aki az Ő ruháját viseli. Aki felveszi a skapulárét Máriát ölti magára, elfogadja és örökségül kapja Őt. Arra törekszik, hogy kövesse erényeit, és Izajás prófétával együtt így kiált fel- Örvendezve örvendek az Úrban, ujjong lelkem az én Istenemben, mert az üdvösség ruhájába öltöztetett engem, az igazság palástját terítette rám. Iz61,10

Attól a pillanattól kezdve, hogy válaszul a mi máriás elköteleződésünkre elnyerjük a Szűzanya oltalmát, maga ez az oltalom titokzatos módon megteremti bennünk a Máriához való hasonlóságot. És éppen ez a hasonlóság az, amit a skapuláré által Anyánk el szeretne érni bennünk., amint ezt a Kármelhegyi Boldogasszony miséjének egyik prefációja is nagyon szépen mondja. Rendjének ruhájával oltalmaz minket, hogy a világban élő képmásai lehessünk.

Egyfajta rejtett szeretet által, amely nem szereti könnyen felfedni magát, Anyánk segít minket, mellettünk áll lelki fejlődésünk során azért, hogy elvezessen minket az Istennel való teljes egyesülésig. Szűz Mária tehát azzal gyakorolja irányunkban leginkább anyai oltalmát, hogy meghív minket, fátyla alatt osztozzunk mi is az Istennel való bensőséges kapcsolatában. Ennek pedig csodálatos jelét is adja, a skapulárét, a saját ruháját.

A skapuláré felvétele és hordása lehetővé teszi számunkra, hogy befogadjuk mindazokat a kegyelmeket, amiket az Úr a Szűzanyán keresztül adni szándékozik nekünk.

Először is megtanít bennünket kimondani az igent Isten akaratára, ahogyan annak idején Ő is kimondta a maga igenjét az angyal szavára. Ez a kegyelem befogadásának alapja. A skapuláré felvétele számunkra az igen kimondását jelenti. A skapuláré állandó hordása pedig az Isten akaratában való megmaradás jele.

Mária a napba öltözött asszony A Szűzanya – Szent Pál gondolkodásának értelmében – egészen Krisztusba öltözött. Ez az Ő ruhája. Ezt a ruhát, ezt a skapulárét nyújtja felénk. Mária egészen Krisztusba akar öltöztetni minket. Mária különös oltalma nem mást jelent, mint bekapcsolódni Jézus Krisztus egyetlen megváltó tettébe és hagyni, hogy Krisztus működjék bennünk, hogy: már ne mi éljünk, hanem Krisztus éljen mibennünk.

Dicsőség az Atyának a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben most és mindörökké. Amen

Linkek a skapuláréról:

http://www.karmelitarend.hu/szentjeink/karmelhegyiboldogasszony/bovebbenkarmelhegyiboldogasszony

http://tiszta-szivvel.blogspot.com/2010/05/maria-ruhajaban-stock-szent-simon.html

http://juandelacruz.mindenkilapja.hu/html/18272060/render/barna-skapulare

Zarándoklat lelkünk mélyére

"Zarándoklat lelkünk mélyére"

nagyböjti lelki megújulás felnőtteknek

2018. március 17-én szombaton 14.30 - 20.30 -ig

Helyszín:

JISZ Karmelita nővérek kolostorában

Budapest Fúti út 35/b Újpest

Program:

Előadás: Imádkozni Avilai szent Teréziával

csendes óra (személyes ima)

szentmise

vacsora

szentségimádás

Jelenkezni 2018. március 15-ig Erzsébet nővérnél

email: erzsebetnover@gmail.com

mobil: +36 30 870 1532

Ki az Isten, ki az ember?

Érted születtem, Avilai Szent Teréz élete, karizmája és művei 

 Minden kor emberének két nagy misztériumot kell megfejtenie. Az egyik az, hogy ki az Isten, a másik pedig az, hogy ki az ember. Avilai Szent Teréz is ennek a megválaszolásával vívódott sokáig. A választ, melyet élettapasztalata és az Istentől kapott misztikus kegyelmek alapján megfogalmazott, az Egyház hitelesnek fogadta el.

Teréz tapasztalatból tudja, hogy az ember – mivel Isten képmására teremtetett – csak az
Isten felől tudja megérteni önmagát. Egyedül a Teremtő az, aki igazán ismeri teremtménye szépségét, akit saját képmására alkotott. Isten mondja meg nekünk, hogy kik vagyunk, hogy mit jelentünk az Ő szemében. Isten számára azok vagyunk, akikben gyönyörűségét leli, akikben örömét találja. Isten azon munkálkodik, hogy kapcsolatot teremtsen velünk, s erre a kapcsolatra Ő képessé is tett bennünket. Teréz számára az az ajtó, amelyen a teremtmény beléphet a Teremtőjéhez, az ima.

A Krisztussal való találkozás küldetéssel jár

Eszközök és módszerek a XXI. század emberhalászai kezében. Fábry Kornél atya előadása az Egerben rendezett Országos Lelkipásztori - Teológiai Napokon.


 

Mitől félnek azok, akik nem mernek rálépni a tökéletesség útjára

Igazán nem tudom megérteni, hogy mitől félnek azok, akik nem mernek rálépni a tökéletesség útjára.

Ó bárcsak megértetné velük az Úr, hogy mennyire veszedelmes biztonságban éreznie magát olyan kézzelfogható veszedelmek között annak, aki úgy él, mint az emberek általában élni szoktak; s hogy az igazi biztonság abban van, ha igyekszünk minél előbbre sietni az Úristenhez vezető úton.

Rajta tehát, függesszük szemünket őreá, s ne féljünk. Az igazságnak ez a napja nem fog leáldozni; s ha csak előzőleg mi nem hagyjuk el őt, nem fogja engedni, hogy éj boruljon utunkra, s eltévedjünk.

Avilai Szent Teréz, Önéletrajz, 35, 13—14

Isten a dicséretben lakozik

Amikor Istent dicsőíted, akkor kimondod, hogy KI az Isten. Kimondod az Ő tulajdonságait, kimondod Őt magát. Kimondod Róla AZ IGAZSÁGOT. 

Ahol pedig Isten megjelenik onnan fut a gonosz. Az igazság szabaddá tesz. Ahol Isten megjelenik, ott megjelenik az Ő országa, hiszen Ő a dicséretben lakozik. Az Ő országát pedig gyógyulás, szabadulás, öröm, béke jellemzi, a természetfeletti válik természetessé. Ezért van az, hogy a dicsőítő alkalmakon anélkül, hogy külön imádkoznánk gyógyulásért, vagy szabadulásért, ezek megtörténnek. Mert megjelenik köztünk az Isten országa. És akkor leszakadnak a bilincsek, nem csak testről, lélekről is, leomlanak a falak, nem csak fizikailag de lelkileg is, és kimenekülsz a veszélyből, nem csak fizikailag, de lelkileg is.

Mert a dicsőítés nem az, hogy sárga könyves dalokat énekelgetünk és jól érezzük magunkat. Bár kellett az ebben való kitartás, hogy Isten növelni tudjon minket. A dicsőítés is abszolút a Lélek műve.

A dicsőítés közben vezet minket egy irányba -ha hagyjuk és átengedjük a kontrollt neki és nem a tökéletes performanszra figyelünk és egyáltalán,

ha nem előadás, hanem valóban ima az a dicsőítés-, 

vagy próféciák hangzanak (tudjuk, ugye, hogy a prófécia NEM jövendőmondást jelent, hanem Isten igazságainak a kinyilatkoztatását) bevezet egész mélyen például abba, hogy Krisztus a király, hogy milyen király Ő, vagy bevezet abba, és kibontja egész mélységeiben, hogy Isten szent.

Mi csak ott állunk és egészen súlyosan tud ránk hullani Isten jelenléte, szentsége, annak a titoknak a kinyilatkoztatása, ahova a Lélek éppen vezet minket, szinte fizikailag tapintható módon. Vagy éppen szellemi harcba megyünk, Isten elvezet valahova, ahol az Ő győzelmét ki akarja nyilvánítani. Tehát a dicsőítés NEM arról szól, hogy csak úgy énekelgetünk, hanem valami egészen komoly, mély történésről. (Aki pedig azt hiszi, hogy a dicsőítés szentimentalizmus és érzelmi hajhászás, az mélységesen, mélységesen téved!)

Forrás: hagiosz.net


Isten a dicséretben lakozik. Ahogy a Jelenések 4. is írja, a Mennyben folyamatos a dicsőítés.

Isten rajongójává válni

Aki megízlelte Isten lényét, minden magyarázat nélkül is megérti, hogy egész valója Isten dicsőítésére szolgál. 

Isten rajongójává válik. 

  Ó, mennyei Uralkodónk! Mily csodálatos a Te mindenhatóságod és végtelen a Te jóságod! Magad vagy a Bölcsesség! Nincs kezdeted, sem véged! Tökéletességeidnek nincsenek határai; végtelenek és felfoghatatlanok! A csodáknak feneketlen óceánja vagy! Szépséged magában foglal minden szépséget. Magad vagy az Erő és a Hatalom.

/Részlet -  A tökéletesség útjából, amikor Teréz azt fejtegeti, hogy imádság alkalmával meg kell fontolnunk, ki is az, akivel beszélünk./

Az az Isten akarata ..

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Az az Isten akarata ..

"Az az Isten akarata, hogy mindent, amit teszünk, ne az embereknek, ne a világnak vagy magunknak tegyük, hanem az Ő dicsőítésére cselekedjük; és annál boldogabbak vagyunk, mennél inkább képesek vagyunk ezt egyszerűen megvalósítani."

 /NEWMAN-BREVIÁRIUM: A keresztény élete és munkája e világban/

„Hiszem, Uram, hogy itt vagy!”

Minden imádságunk Isten jelenlétének tudatosításával kezdődjék! 

Ezért is az egyik legmarkánsabb, legtömörebb imádság a keresztvetés, 

amikor a három legszentebb név kimondásával belehelyezkedünk az 

Atya, a Fiú és a Szentlélek jelenlétébe.

Forrás: dr. Aczél László Zsongor

A csend ajándéka

Ahogy Jeruzsálemet körülveszik a hegyek, úgy ölel körül minket az Úr, és bármi, ami velünk történik, az először őt éri, őt érinti, csak utána ér el minket – mutatott rá Mirjam nővér. Majd hangsúlyozta: helyesen csak Isten felől nézhetjük magunkat, onnan világít be minket a fény, így lehetünk egyre mélyülőbben – Keresztes Szent János szavaival – azzá a trónteremmé, amelyben az Úr lakik. Védetten és biztonságban élünk tehát Jézus halála és feltámadása által. Ima közben pedig mindig hitet teszünk Krisztus feltámadásáról, így az ima egy húsvéti esemény. Ahogy Avilai Szent Teréz mondja A belső várkastély című művében, Krisztus úgy támad fel benne, hogy bevonja őt az Atyával való kapcsolatába, vagyis nemcsak vele van, hanem eggyé teszi önmagával. Ez az Istennel való imaegység azonban nem egyik pillanatról a másikra valósul meg, azért türelemre, együttműködésre van szükség a kegyelemmel, amíg az önző, nagyra nőtt egónk átadja magát annak az énnek, amelyen átrajzolódik Isten.

Jeges Mirjam arról is beszélt, hogy az imádság egy olyan kohó, amelyben kiforr az új ember, ez az új emberré formálódásunk pedig egy egész élet programja. De tudnunk kell, hogy nem vagyunk ebben egyedül, Isten a fővállalkozó. Hogy jó-e az imádságunk, azt az azt követő lelkiállapot segít eldönteni, hogy növekszik-e általa a másokhoz, a világhoz, a magunkhoz és az Istenhez való kapcsolatunk.

Sokszor kívülről akarunk eljutni az ima magjához, pedig az ima a Lélek alkotása és kezdettől fogva, de különösen is keresztségünk óta ott van a szívünk mélyén. Azt a mély vágyat azonban, hogy imádkozzunk, sok más kisebb-nagyobb vágy befedi, ezért a szívünket meg kell szabadítanunk mindattól, ami e kincstől elfordítja.

Isten az élet minden valóságában jelen van, minden róla tár fel valamit. 

Ha a realitásainkat – családunkat, testünket, adottságainkat, személyiségünket – elfogadjuk teljes szívünkből, akkor Isten közegében, az ő terében vagyunk, és akkor már nem kell aggodalmaskodnunk semmin, elfogadjuk sorsunkat.

Ha a ráhagyatkozás imájával azt mondjuk:

„Igen. Atyám!”,

akkor hagyjuk, hogy Isten az események által teremtsen minket.



A belső ima (más néven szemlélődő ima vagy Jézus-ima) mélyebb síkot érint, mint ahol az érzéseink mozognak – mutatott rá Mirjam nővér. Wilfred Stinissen belga karmelita hasonlatával élt: ragyogó időben egy tóban fürdőzni a napsütésben élvezet, ugyanez rossz időben már nem az – ilyen az, amikor nem olyan mélyen imádkozunk. Ha azonban a búvár magára húzza a ruháját, hogy megjavítsa a hajót, nem számít, hogy milyen az idő – a mély ima erről szól és ezért nincs is szerepe benne az érzelmeknek. A gyöngyhalászok egy követ vesznek a kezükbe, hogy az lehúzza őket a mélybe, az imádkozónak ez Jézus szent neve, ami lassan átmossa lelkünket; értelmünket, érzelmeinket átformálja. Az imának ebben a mélységében már nincs szükség szavakra, beáll a csend ajándéka.


Jeges Mirjam, a Sarutlan Karmelita Nővérek perjelnője

Nem mindegy, miként fogjuk fel az imát

Nem mindegy, miként fogjuk fel az imát. 
A megközelítésünk olyan lehet, mint egy kőfejtőben, izzó napsütésben dolgozó három emberé. Amikor megkérdezték tőlük, mit csinálnak, 

az első szinte felháborodva odavetette: követ török, 

a második büszkén mondta: megkeresem a kenyerem, 

a harmadik szinte ragyogva így szólt: templomot építek Istennek.

Templomodból Uram mielőtt távozom

Templomodból Uram mielőtt távozom,
Föld porába hullva újra imádkozom.
Buzgón esdekelve arra kérlek Téged,
Ne ostorozd tovább áhítatos néped,

Ha Tebenned bízva munkája után lát,
Hullasd munkájára áldásod harmatját.
Ha könnyei között örömért kiált fel,
Bűnbánatos néped ó Uram ne vesd el.

S hogyha vész rohan rá s Tőled kér segélyt,
Hatalmas kezeddel hárítsd el a veszélyt.
Hogy így napról napra virradván örömre,
Neved dicsérjük most és mindörökre. Ámen.

Himnusz az Oltáriszentségről

Aquinoi

Aquinoi Szent Tamás: Himnusz az Oltáriszentségről


Zengjed, nyelv, a dicsőséges
test titkát s a drága vért
melyet hullatván értékes
váltságul az emberért
a föld ura, a felséges
méh gyümölcse nem kímélt.


Egünk küldte, s nekünk szülte
tiszta szűz, szeplőtelen.
Köztünk élt és hinté földre
az Igét, mely jót terem;
a csodás szertartással ülte
búcsúestjét idelenn.


Mert a végső estebédet
tartván ő és társai,
együtt a törvényes étket
jámborul fogyasztani:
étkül a tucatnyi népnek
önmagát osztotta ki.
És a kenyeret testévé
igézte az Ige-test
s a bor lett Krisztus vérévé:
magyarázni ne keresd!
Hit dolga és igaz szívé,
hogy erősen tartsa ezt.


Azért kell e nagy szentséget
leborulva áldani
és a régi Szövetséget
új rítussal váltani:
pótolják a rest érzéket
a merész hit szárnyai!


Az Atyának és Fiának
légyen áldás, dicsőség,
üdv, hozsanna és imádat,
ujjongások hirdessék!
S aki kettejükből árad,
a Lélek is áldassék!

Ámen

URAM, JÖVÖK HOZZÁD!

Uram, jövök Hozzád, lelkem békédre vár:
Hozom a szívemet, kezeddel öleld meg,
Fogadj el egészen, vezesd életemet!

Uram, betöltöttél gyógyító örömmel:
Taníts az igazra, taníts alázatra.
Jöjj, Szentlélek Isten tüzes lángjaiddal!

Uram betöltöttél gyógyító örömmel:
Taníts az igazra, taníts alázatra.
Legyen méltó szívem ajándékaidra.

OLTÁRISZENTSÉG