Lám, a kegyelem gyöngesége

Lám, a kegyelem gyöngesége

nem tud meglenni nélkülem, nélküled,

emésztően szüksége van ránk,

nyavalyásaira, rongyosaira;

önmagában kilelné a hideg,

hát melengeti a keshedteket,

unná egyedül a meditálást,

belénk száll hát meditációnak,

éhünkre éhez, hogy betölthessen,

szomjazó esővel végigpaskol,

felugraszt tohonya játékaiból,

megkerget, sápaszt, szemünk fennakad,

olyat lök rajtam, rajtad,

hogy a hegy túlsó oldalán legurulva

új bőrünkben találjuk magunkat,

gyönyörűséges kínban ránk nőtt bőrben,

melyen ez áll körös-körül:

Kapta egy halpénzzel fizető koldus,

ingyér', csak úgy, bolond se hinné,

és ez az irha él, nézd:

hogy' viszi emberét!

Forrás: Bodrog Miklós Álmunk, hitünk, életünk 135. oldal