Tudta Pál, hogy Júdással mit cselekedett az ördög. Félt, hogy vele is ugyanaz történik. Mi történt Júdással?
Bánkódott: "Vétkeztem, elárulván az igaz vért" (Mt 27,4). Meghallotta az ördög e szavakat. Felismerte, hogy jobb útra tér és az üdvösségre törekszik. Félt a megjavulástól. Azt mondja a sátán: Kegyes ura van, hiszen mikor el akarta árulni, az megsiratta őt és ezerszer is visszahívta. Nem azért akar bűnbánatot tartani? Júdás makacs volt, mégis megindította és hívta az Úr. Mennyivel inkább vonzza a helyes gondolkozásút és azt, aki megismeri bűneit. Ezért is ment a megfeszítésre.
Mit tett az ördög? Megrémítette, elhomályosította hatalmas csüggedtséggel, üldözte, űzte-hajtotta, míg az akasztófához nem juttatta. Kivezette a világból. Megfosztotta a bűnbánat gondolatától. Ha életben marad, ő is megmenekült volna. Tudták ezt a keresztre feszítők is. Mert ha Krisztus megmentette a hóhérait és a kereszten is atyjához imádkozott, hogy bocsánatot nyerjen ekkora merészség, világos, hogy árulóját is kegyes szívvel fogadta volna. De nem tudta felhasználni az orvosságot. Megsemmisítette a túlságos aggódás.
Aranyszájú Szent János: Quod qui seipsum non laedit, nemo laedere possit
Aki már nem ura önmagának, mégha senki se bántja, önmagától elmozdul, szétmállik, elpusztul. Így járt Júdás is, aki egyáltalán nem került ilyen megpróbáltatások súlya alá. Sőt nagyon sok gondos figyelemben részesült, mégis elpusztult.
Forrás: Katolikus hitvédelem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Minden szavunk imádság!