Szent Teréz szerint: "Az imádság nem más, mint egy baráti kapcsolat, gyakori megosztás és együttlét kettesben azzal, akiről tudjuk, hogy szeret minket."
Oldalak
▼
2013. július 19., péntek
Elmélkedés Avilai Nagy Szent Terézzel
Igen sokszor intézi Ő Szent Felsége hozzám e szavakat: "Te most már az enyém vagy, én pedig a tied."
Az én megszokott mondásom pedig, melyben azt hiszem, színigazság van kifejezve: "Mit bánom én önmagamat, Uram! Engem csak Te érdekelsz!"
Valahányszor eszembe jut, mi vagyok, ezek a szavak mindig megszégyenítenek. Mert nagyobb bátorság kell a kegyelmek elfogadásához, mint a legnagyobb szenvedések elviseléséhez.
Forrás: Avilai Nagy Szent Teréz Önéletrajz XXXIX. FEJEZET
2013. július 14., vasárnap
Az engedelmességet megelőzi a szeretet
Az engedelmességet megelőzi a szeretet. Nem azzal bizonyítjuk Isten iránti szeretetünket, hogy megtartjuk parancsolatait, hanem azért tartjuk meg a parancsolatokat, mert előzőleg már megszerettük Jézust, s a szívünkben iránta munkálkodó szeretet tesz bennünket képessé arra, hogy eleget tegyünk a parancsolatok követelésének. A parancsolatokat nem elég ismerni, hanem azoknak meg kell elevenedniük tetteinken keresztül. Az igaz hit ugyanis nyugtalan természetű.
Minden esetben az ember Isten iránti szeretete csupán válaszreakció az Úr irántunk tanúsított szeretetére. Ő a kezdeményező, Ő az, aki előbb szeretett bennünket, s mi csupán erre a végtelen, mindent feláldozni tudó szeretetre válaszolhatunk. Ez a válasz pedig a parancsolatok megtartásában megmutatkozó engedelmesség.
Az engedelmesség nem a magunk erőlködésének az eredménye, hanem a Szentlélek munkájának gyümölcse bennünk (lásd: Galata 5:22). Az Istenhez fűződő igaz hit és szeretet azt eredményezi, hogy a keresztény ember élete összhangba kerül Istennek a Bibliában kinyilatkoztatott akaratával. Ha a hitünk nem ebbe az irányba visz bennünket, akkor hamis hittel rendelkezünk. Az igazi hit nyugtalan, munkálkodni akaró, Isten parancsolatait akarja véghezvinni, nem azért, hogy érdemeket szerezzen ezzel magának, hanem azért, mert egyszerűen ilyen a természete. Ne nyugodjunk addig, amíg ez az engedelmeskedni akaró, nyugtalan hit nem jelenik meg a szívünkben. Ápoljuk a kapcsolatot az Úr Jézussal naponta és kérjük tőle ezt a hitet. Ha őszintén kérjük, kétséget kizáróan meg is adja majd. ,,Kerestek majd engem és megtaláltok, mert teljes szívetekből kerestek engem. Megtaláltok engem - ezt mondja az Úr..." (Jeremiás 29:13-14).
Forrás: reggeli dicséret
2013. július 13., szombat
Az egész evangélium breviáriuma
MIATYÁNK
"AZ EGÉSZ EVANGÉLIUM BREVIÁRIUMA"
"Valójában az Úr imája az egész evangélium breviáriumát" tartalmazza. Az Úr "az imádságra vonatkozó tanítás átadása után mondta: kérjetek és adatik nektek (Jn 16,24), és vannak dolgok, melyeket mindenki a körülményeinek megfelelően kér, előrebocsátván a törvényes és rendes imádságot, mintegy alapként az Istenhez járulók vágyaihoz; ez ad jogot a ráépülő kérésekhez".
I. A Szentírás középpontjában
Szent Ágoston, miután megmutatta, hogy a zsoltárok miként jelentenek táplálékot a keresztény imádsághoz és hogyan torkollnak bele a "Miatyánk" kéréseibe, így fejezi be:
"Ha átfutod a Szentírás minden imádságát, úgy vélem, nem fogsz találni semmit, amit az Úr imája ne tartalmazna és ne foglalna magában."
Az Úr imádsága (Miatyánk)
szenteltessék meg a te neved;
jöjjön el a te országod;
legyen meg a te akaratod,
amint a mennyben, úgy a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma;
és bocsásd meg vétkeinket,
miképpen mi is megbocsátunk
az ellenünk vétkezőknek;
és ne vígy minket kísértésbe,
de szabadíts meg a gonosztól!
2013. július 10., szerda
Rózsafüzér
Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled. Áldott vagy te az asszonyok között és áldott a te méhednek gyümölcse Jézus. Asszonyunk Szűz Mária Istennek szent anyja imádkozzál érettünk bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen
2013. július 3., szerda
Uram, távolíts el tőlem minden akadályt

Uram, távolíts el tőlem minden akadályt, amely korlátoz engem a jóban.
Törd meg szívem keménységét, és szabadíts meg béklyóimtól!
Adj nyílt, éber szívet, amely mindig kész az igazi barátságra!
Nyisd meg szívemet felebarátaim közeledésére!
Vegyem észre, ha valahol megértő szavamra, segítő kezemre van szükség!
Lássák meg bennem az emberek az őszinte szándékot, hogy minden gondjukban, bajukban szívesen osztozom, s ha valami jót tehetek érdekükben, mindig számíthatnak rám!
Uram, tárd föl szívemet, hiszen te ismered a legjobban!
Add, hogy mindenkinek mindene lehessek!
Ámen
2013. július 2., kedd
Szeretnék Jézus kedvében járni
Szeretnék Jézus kedvében járni. Minek örülne? Már hallom is a választ:
„Tegyetek meg mindent, amit mond!” (Jn 2,5)
A kánai menyegzőn Jézusra irányítottad figyelmünket.
Ma is Őt kell figyelnem, hallgatnom és tenni, amit mond, életre váltani az Evangéliumot.
Másik válaszod:
„Íme az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint"” (Lk 1,38)
Segíts, hogy meghalljam, amikor Isten szól hozzám,
és alkudozás nélkül merjem kimondani – örömmel – az Igen-t!
Harmadik válaszod: „Jézus keresztje mellett ott állt anyja...” (Jn 19,25)
Te a kereszt alatt is hűséges voltál. Segíts, hogy akkor se futamodjak meg,
ha nehéz.
Próbatételek, a különböző élethelyzetek, testi-lelki fájdalmak
közepette veled összefogva maradjak Jézussal!
Imádkozzál érettem, most és halálom óráján! Ámen.
2013. július 1., hétfő
Aki hisz Jézus Krisztusban, azt lefoglalja Jézus Krisztus
Talán olvastuk azt a regényt: Köntösömre sorsot vetettek. Arról van szó, hogy az a köntös az Úr Jézus köntöse, palástja, amelyre sorsot vetettek. A századosnak jutott, aki ott volt a katonákkal. A regény követi, hogy milyen átalakulás ment végbe abban, aki ezt a köntöst fölvette.
Most itt Illés próféta adta rá valakire a köntösét: Elizeusra. Képzeljük bele magunkat: 12 pár ökrös gazda volt az apja. Ő a 12 pár ökörrel szántogatott ott a szolgák között.
Illés próféta köpenye csodálatos volt: az összehajtogatott köpenyével ráütött a Jordánra, és szétvált a folyó, hogy átmehetett rajta. Ezt mondta a nép akkor. És ezzel a köpennyel mintegy birtokába veszi őt. Igaz, a szabadsága megmarad: ilyen gyorsan tudott a szabadságával dönteni; az egész életének más irányt szabott.
Szent Pál is a szabadságról beszél, amelyre Krisztus fölszabadított bennünket. Rendelkezhetünk magunkkal a bűnök, tévedések uralma alól kiszabadítva. Teljesen rendelkezhetünk magunkkal. Bennünk a legnagyobb, legmagasabbrendű képesség a szabad akarati döntés.
Tulajdonképpen mindhárom olvasmányban ez vonul végig. Az a három eset is, akik az Úr Jézust akarják követni, vagy akiket Ő meghív, mind ezt mutatja, hogy a döntés tekintetében hogy állnak.
És a középpontban, az evangélium elején azt olvassuk, hogy Jézus is elindult Jeruzsálem felé. Az eredeti szövegben – a görögben és a latinban – olyan kifejezés áll, hogy az arca kemény lett, irányt vett Jeruzsálem felé, ment a szenvedések elébe.
A múlt vasárnap arról volt szó: „kinek tartanak engem az emberek?" Péter megvallotta hitét az Úr Jézusban. Ennek folytatása a mostani vasárnap: aki hisz Jézus Krisztusban, azt lefoglalja Jézus Krisztus. Az menjen el minden egyéb mellett, menjen utána úgy, ahogy Ő elindult Jeruzsálem felé. Aki hisz Benne, az menjen utána. Úgy, ahogy mondja is aztán több helyen, hogy: „aki utánam akar jönni, az vegye föl a keresztjét és kövessen engem".
Olyan korban élünk, amikor az emberek tömegével inogtak meg a döntésükben, a hitükben. Nem vették komolyan azt, hogy mit jelent kereszténynek lenni. Most kezd valami hullám betörni az emberi lelkekbe: látják, hogy téves volt a döntésük, nem lehet „semmihez nyúlni", nem lehet „sehova se tartozni", nem lehet az, hogy semmire sem mondok igent, csak erre az anyagi világra.
Az Isten arra teremtett minket, hogy döntsünk. Használjuk a legmagasabbrendű képességeinket is, döntsünk; éspedig afelé, amire Ő teremtett.
Önmagáért teremtett Isten. Ez egyetlen nagy döntést kíván az embertől életében, hogy minden további döntésem ebben a térben mozogjon az Isten felé, Istennel való kapcsolatomban. Az Ő megismerésére, csodálatára, dicséretére szentelem az életem. Papi jellege van az életemnek. És a kisebb napi döntéseimet is egységes módon – életemet nem széttördelve, szétszabdalva, ide-oda pazarolva, hanem egészen Istennek – akarom ajánlani.
Ez jön napfényre ezekből a jelenetekből. A Szentírásban látszik: az Úr Jézus ilyen útbaigazítást ad azoknak, akikben megérlelődött a fölismerés és döntés Őmellette.
Kérjük most ezt a nagy kegyelmet: a mi életünk is ilyen legyen és részesedjünk abban a kegyelemben, amiben az Úr Jézus itt részes. Megszilárdítja, megkeményíti arcát, indul Jeruzsálem felé. Visszaút nincs. Teljes odaadással életét adja a keresztig, és ennek az ereje átsugárzik azokra az emberekre, akikben fölébredt, hogy: „Mester! Megyek én is utánad!" Megérezték Jézusban ezt az elhatározást.
Kérjük a kegyelmet, hogy a mi életünk is mindig jobban és jobban ilyen egyértelműen Jézushoz tartozó legyen és mivelünk is tudjanak jönni mások. Átsugározzon a mi döntésünk a környezetünkre, olyanokra, akik még keresgélnek vagy tétováznak.
Forrás: Vácz Jenő SJ atya szellemi öröksége
1Kir 19,16b.19–21
Gal 5,1.13–18
Lk 9,51–62