Isten világosságával ajándékoz meg

Ahol bármilyen kicsi világosság van, ott már nincs sötétség. Az már a sötétség hiánya. Nem is olyan régen még a fényforrás a gyertya, petróleumlámpa, mécses és fáklya volt. Mind élő tűz és egy kis meleget is adott, közvetlenül. Fényénél közelre lehetett látni, a sötétben vinni kellett, s mindig csak a következő lépéseket világította meg.

Mi, mai emberek, már a templomtornyokat is megvilágító reflektorokhoz, teljes szobák, házak, udvarok és utcák kivilágítottságához, fényben úszó városokhoz szoktunk hozzá. S ezzel párhuzamosan messzire szeretünk látni. Jó előre, a jövőt illetően is. De Isten a következő lépést világítja meg. A máét. A máét. És megint a máét.

Ha csak messze tekintünk, talán nem látjuk meg azt a lépést, amit ma kell megtennünk, s ami valóban messzire visz.

Fogjunk hát egy mécsest ma este, kapcsoljunk le minden más fényforrást és figyeljünk arra, mit világít meg? Fel is emelhetjük, sétálhatunk is vele. És imádkozhatunk is mellette, hálát adva, hogy ahol egy kicsi világosság van, az már a sötétség hiánya. Bárhol a világban.

"Azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem õ volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról. (Az Ige) volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít." János evangéliuma 1,7-9