Az igazi böjt

Ki asztalt terítesz az égi madárnak,
teríts asztalt, teríts,
szegénynek és árvának.

Nyújtsd ki Atyánk,
nyújtsd ki
jóságos kezedet,
adj a koldusnak is
tápláló kenyeret.

Ételben, italban
legyen bőven részünk.
Gondviselő Atyánk,
könyörögve kérünk!

Ámen.
(székely asztali áldás)

 - ha odaadod kenyeredet az éhezőnek 

betölt a sorsközösség-vállalás és a megosztás öröme.

Az egészséges böjtnek a felebaráti szeretettel és az alamizsnálkodással is össze kell kapcsolódnia. Ha visszatartana a testvéri szeretettől, akkor a böjtöt meg kell törni. Akinek a böjt fontosabb, mint a testvéri szeretet, az elárulja, hogy saját tökéletesedését inkább a szívén viseli, mint Isten törvényét. Annak számára a böjt teljesítmény, amit fölmutathat, amivel önmaga és mások előtt igazolhatja saját értékét. Tehát nem lehet böjtölni a felebarát szolgálata nélkül. 

Akkor eredményes a böjt, ha együtt jár a szeretettel végzett cselekedetekkel. A böjtben mi is megtapasztaljuk a szűkölködést, ezért nagyfokú szolidaritást érzünk a szűkölködőkkel szemben.

Ugyanakkor biztosan nem jó, ha minden élvezetről való lemondásunk által élvezhetetlenné válunk a többiek számára. A böjtnek egyáltalán nem ez a célja. Sokkal inkább az, hogy fölfedezzem magamban, mik a pót kielégüléseim. A böjt által levetem magamról forrongó gondolataimat és érzéseimet, és így felszínre kerülhet minden, ami bennem van: a sebek, amelyeket eltakartam a sokféle tevékenységgel, az evés ivás számtalan önvigasztaló eszközével. A böjt leleplezi előttem ki vagyok. Megmutatja veszélyeztetett pontjaimat, s hogy hol kell fölvennem a küzdelmet. A böjt tehát árnyoldalunkkal szembesít bennünket és ezzel alázatosabbá tesz. Emlékeztet bennünket, hogy nem vethetjük el testünket, hanem el kell azt fogadnunk minden szükségleteivel együtt. Saját bőrünkön tapasztaljuk meg, hogy agyagok vagyunk, és alá vagyunk vetve az anyag törvényeinek.

A böjt küzdelem, hogy Isten akaratát felismerjük és teljesítsük, ehhez szükséges a világi dolgoktól elszakadás.