"Áldott vagy a mezőn" (5Móz 28,3).
Milyen gyakran találkoztunk az Úrral, mikor egyedül voltunk a természet csendjében! A bokrok és a fák tanúi voltak örömünknek? Újra meg újra vágyakozunk ez után az áldás után?
Ilyen áldást nyert Boáz, amikor aratáskor a munkásai áldásmondással fogadták. Virágoztassa fel az Úr mindazokat, akik az ekevasat a földbe eresztik! Minden gazda számíthat Istennek az ígéretére, ha valóban engedelmeskedik az Úr Isten szavának.
Kimegyünk a mezőre dolgozni, ahogyan Ádám tette. És habár Ádám bűne nyomán átkozott lett a föld, olyan vigasztaló tudnunk, hogy a második Ádám, azaz Krisztus által áldást hoz reánk a mezőn munkálkodásunk.
Kimegyünk a mezőre, hogy megmozgassuk tagjainkat, és boldogan hisszük, hogy az Úr megáldja kirándulásunkat, és egészséget ad, amelyet az Ő dicsőségére akarunk felhasználni.
Kimegyünk a mezőre, hogy tanulmányozzuk a természetet, és látnunk kell, hogy az egész látható teremtett világban mindenen Isten áldása van, és még az is, amit mi nem látunk hasznosnak, magasabb célnak van szentelve.
Végül kimegyünk a mezőre, hogy eltemessük halottainkat, és ha ránk kerül a sor, mások visznek majd ki bennünket, hogy eltemessenek; de akár gyászolunk egy sírhant fölött, akár alatta nyugszunk, áldottak vagyunk.
