A természet csendje

A természet csendje az éjszaka, a lélek csendje az ima: összeköttetés és összeszedettség, kapcsolat az Örökkévalóval, amikor ízesül a szőlőtő és szőlővessző. Ő akkor jelenik meg, amikor lenyugszunk, amikor betakar a csend.


"Némuljon el minden test az Úr színe előtt, mert ébred már és elindul szent hajlékából." Zak 2,17


Ha az ajtónk kitárul, ő jelen van. A csendben kerülhetünk Istennel a legszorosabb közösségbe. Amikor Ő beszél, s mi hallgatunk és amikor kérdéseink végre elhalnak.




"Ha egyszer végre teljes csönd lehetne.
Ha már a dolgok kósza véletlenje
elnémul, és a nevetések hangja
s a zaj, mely érzékeim fogva tartja
többé már virrasztásom nem zavarja,


akkor juthatnék olyan gondolatra,
mely ezermód téged gondol s megérint
sőt (egy mosolyra) birtokba vehet,
hogy árasszon, s légy minden életé mint
egy köszönet."


Rainer Maria Rilke :
HA EGYSZER VÉGRE ...

 Zsolozsmáskönyv: 1, 7

(Farkasfalvy Dénes ford.)