Gondolatok az angyalokról

Részletek Szent Tamás breviáriumból

Az emberek és angyalok között az a különbség, hogy az emberi lélek az akaratnak a jóban való végleges megszilárdulását és a gonoszban való végleges megátalkodottságát abban a pillanatban éri el, amikor a testtől elszakad; az angyalok azonban első megfontolt akarásuk – lett légyen ennek célja Isten vagy valami teremtett dolog – pillanatában örökre üdvözültek vagy elkárhozottak lettek. Az ember lelkében ugyanis a változékonyság nemcsak az akarat szabadságából, hanem a test változékonyságából is ered, az angyalokéban azonban egyes egyedül a választás szabadságából. Az angyalok ezért nyerték meg változatlanságukat már első döntésük után, az ember azonban csak akkor, amikor lelke a testből távozik.

Az angyalok mértékegysége (éon) az idő és végtelen között, mint középút található. Ezt a különbséget egyesek így jellemzik: az öröklét kezdet és vég nélkül való; az éonnak van kezdete, de nincs vége; az időnek van eleje és vége is.

Az angyal nem úgy erősítette Krisztust, hogy valamilyen hatással volt rá, hanem szolgált neki, azaz Krisztus bátorságát dicsőítve erősítette meg őt; ahogy az ember is megerősödik a szükség idején a barátok jelenléte által.

Nagyon észszerű volt, hogy a Szűzanya az isteni emberré válás titkát egy angyaltól tudta meg, hogy ezáltal is megőrződjék az isteni rend, amely szerint az isteni dolgok az angyalok közvetítésével jutnak el az emberekhez. Az isteni kinyilatkoztatás meghatározott sorrendben, a magasabb rendű által jut el az alacsonyabb rendűhöz – az emberekhez az angyaloktól, a főangyaloktól az alacsonyabb rangú angyalokhoz.


Az anyaméhben levő gyermekek  közvetlenül Isten és az angyalok hatása alatt állnak.


Isten ítélete rejtett végzése szerint megengedte az ördögnek, hogy bizonyos személyekben, bizonyos időben, bizonyos helyen megtévessze az embereket. Az embernek Krisztus halálszenvedése által mégis mindig rendelkezésére áll az üdv-eszköz, amellyel védekezni tud a démon gonoszságai ellen, még az Antikrisztus idejében is.

Szerző: Tommaso d'Aquino (1223-1274)

Lelovics Lipót (összeáll.)