A feladat egyszerűnek látszott, s ő nyomban neki is látott.
Rajzolt tengert, széltől mentesen, rajta egy hajót, mely állt csöndesen.
Utasa mind lusta álomba merült... s a kép összegyűrve a szemétre került.
Nem békesség volt a papíron, hanem szélcsend és unalom.
Aztán újabb rajzba kezdett, s egy szundító öreg bácsit festett.
De békességet nem ábrázolt ez sem, nekiállt hát, hogy tovább keressen.
Rajzolt virágot, csöndes téli tájat, békésen legelésző birkanyájat...
A papírkosár lassan tele lett, s közben be is esteledett.
Ám az este sem volt békés, messziről hallatszott a mennydörgés.
Vihar közeledett, az ég rengett, a festő az ablaknál töprengett.
Nézte a szélben sodródó leveleket, a villámokat, mik átjárták az eget.
A ház előtti tölgy recsegve hajlongott, kövér esőcseppek verték az ablakot.
A festő nem tudta, tovább hogyan legyen, Istent kérte hát, hogy csodát tegyen.
Tekintete ekkor ismét a fára esett, s ott meglátta, amit egész nap keresett.
A fa egyik vastag benső ágán, úgy a fának szíve táján, a viharról szinte mit sem sejtve,
ült egy madár, fejét szárnya alá rejtve. Nyugodtan aludt, miközben zengett az ég.
Ez hát az igazi békesség.
- Uram, te megmutattad békességedet! - szólt a festő, és nem tévedett.
Csodálatos isteni békesség ez, mit a viharban alvó madár jelképez.
A világ legyen bármily nyugtalan, ha szívünkben Isten békessége van.
Ő minden gondot vállára vesz, s bennünket szabaddá, békéssé tesz.
Az Ő békessége tökéletes, minden félelemtől mentes.
Nekünk szánja ezt a békességet, s tőlünk csak egyet kér: engedelmességet."
Köszönöm Sári!!!!!Kincses-füzetembe írom, de legfőképpen a szívembe.
VálaszTörlésSzeretnék ilyen kismadár lenni, de emberből vagyok.....De igyekszem....
VálaszTörlésEgyetértek nagyon Veled Mammka, mert szeretnék én is ilyen kismadár lenni. Annyi bizonyos, hogy a kismadár is eszembe fog jutni, amikor egymás kezét megfogva azt mondjuk, "legyen békesség köztünk mindenkor!"
VálaszTörlésMammkának milyen Igaza van! :-)
VálaszTörlés