"Lelkemet felüdíti"

A Menj keresztül a falon c. előadás pdf formátumban:

 katt a könyvre

végén a következő kérdésekkel:

1. Hol találsz nyugalmat? Van pihenőhelyed? („Szárnyai alatt oltalmat találsz...”)

2. Hova szorultál be? (Fábaszorult lovacska)

3. Mit vársz Istentől? (Gyors kiszolgálást?)
    Mikor és miért olvasol Bibliát? Mit keresel benne? (A napi nyugtatódat?)

4. Férfiaknak: Biztonságban érzi magát veled a társad? Mivel építed a bizalmát?
    Híd vagy fölötte? Betakarod a szerelmeddel? Levetheti előtted a ruháit lelkileg is?
    Honnan meríted az erőt és a képességet ehhez?

4. Nőknek: Megbízol a férjedben? Jól érzed magad előtte meztelenül? Lelkileg
    lehetsz vele meztelen?
    Van okod keserűségre? Megrabolhatja egy másik ember az örömödet?
    Ki az, akire minden körülmények között számíthatsz?

5. Adott körülményeid között mit jelent számodra, hogy Isten benned van, és te
    Őbenne? Mit jelent ez a napi teendőid közepette? Befolyásolja pl.
    gyereknevelésedet?

6. Elég Isten a nyugalmadhoz, a boldogságodhoz, a kapcsolatodhoz, a
    gyereknevelésedhez? Miért?


Forrás: www.bibliai.com

Találkozás Jézussal

Ebben a filmben a hit és szeretet csatornáján keresztül megérinthet Téged is Jézus, ha hagyod!

"Isten szava az élet, ha egyszer hallod Őt, mindig hallani akarod! Ha egyszer megtapasztalod jelenlétét, rájössz, mindig Őt kerested, mindig Őrá vártál, csak nem tudtad megfogalmazni, mi az, ami hiányzik az életedből! Én megmondom. Az élő Isten jelenléte, amit a Szentlélek által megérzel, ha olyan helyen tartózkodsz, ahol Ő kijelenti magát. Ez persze bárhol megtörténhet, de amikor közösségben vagy olyanokkal, akik Jézust őszintén szeretik, és szívükből keresik, akkor szinte bizonyos, hogy megérzed, és megtapasztalod Isten szeretetét, jelenlétét, és ha szeretnéd hallani Őt, az is valószínű, hogy megtörténik. Az Ő juhai hallják az Ő szavát, és követik Őt "

Egész napi munkánk egyetlen nagy imádság

"Imádkozzatok szüntelenül" – szólít fel Szent Pál bennünket (1Tesz 5,16). Szent Ágoston megmagyarázza nekünk ezt az intelmet. Úgy véli, ha a nap folyamán hűségesen teljesítjük kötelességeinket Isten iránti odaadásból, Neki alávetve magunkat, és ezt néha itt-ott egy röpimával vagy a jószándék felindításával kimutatjuk, akkor egész nap imádkoztunk. Ez vigasztalás azoknak közülünk, akiknek napközben olyan sok a munkájuk. Amikor este fáradtan és kimerülten hazajövünk, és a nap terhét és forróságát hűséges munkában viseltük el Istenért, anélkül, hogy emellett megfeledkeztünk volna arról, hogy rövid, bensőséges pillantásokat küldjünk Istenhez, akkor úgy érezhetjük, hogy éppen a templomból jövünk; mert egész napi munkánk egyetlen nagy imádság volt.

A hittudósok imádság alatt a szó szoros értelmében a lélek és az érzelem Istenhez való felemelését, az Istennel való beszélgetést értik. Azt is mondják, hogy az imádkozás az, amikor beleküzdjük magunkat Isten értékvilágába. Ha tehát küzdök azért, hogy a Miatyánk kérései az én saját kéréseimmé váljanak, ha fáradozom azon, hogy necsak a számmal, hanem az akaratommal és a szívemmel is mondhassam: "Legyen meg az akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is" (Mt 6,10), akkor bedolgozom magam Isten értékvilágába. Lehet, hogy közben az érzéseim hallgatnak, az nem mindig fontos; de az szükséges, hogy azokat az értékeket, melyeket Isten a legfőbbeknek tart, az akaratom maga is teljesen a magáévá tegye.

Forrás:

Szentség a hétköznapokban

Pio atya imája

PIO ATYA IMÁJA

Maradj velem, Uram, hogy el ne feledjelek. Tudod, hogy milyen könnyen elfordulok tőled.

Maradj velem, Uram, mert gyenge vagyok, szükségem van erődre, hogy annyiszor el ne essek.

Maradj velem, Uram, mert Te vagy az én életem: nélküled lankad buzgóságom

Maradj velem, Uram, mert Te vagy az én világosságom - nélküled sötétségben járok.

Maradj velem, Uram, hogy megmutasd nekem akaratodat.

Maradj velem, Uram, hogy halljam hangodat és kövesselek.

Maradj velem, Uram, mert nagyon akarlak szeretni, és mindig veled akarok lenni.

Maradj velem, Uram, ha azt akarod, hogy hűséges legyek hozzád.

Maradj velem, Jézus, mert bármilyen szegény is a lelkem, azt kívánom: számodra a vigasz helye és a szeretet fészke legyen.

Maradj velem, Jézus, mert már késő van és a nap lenyugvóban: múlik az élet, közeledik a halál és szükséges megkettőzni az erőmet, hogy útközben el ne hagyjon.

Nyugtalanítanak a kísértések, a sötétség, a szomorúság, a keresztek, a szenvedések: mennyire szükségem van Rád a számkivetésnek ezen az éjszakáján.

Maradj velem, Jézus, mert az élet és veszedelmek éjszakájában szükségem van Rád. 

Add, hogy úgy felismerjelek, mint a tanítványok a kenyértöréskor: az eucharisztikus egyesülés legyen világosság, mely megtart engem; legyen egyetlen boldogsága szívemnek.

Maradj velem, Uram, mert amikor jön a halál, akkor is veled egyesülve akarok lenni, ha nem is a szentáldozás által, legalább a kegyelem, a szeretet által.

Maradj velem Jézus, nem kérem isteni vigasztalásodat, mert nem vagyok rá méltó, de igenis kérem a Te szentséges jelenlétedet.

Maradj velem, Uram, Téged kereslek, a Te lelkedet, a Te szeretetedet, a Te irgalmadat, a Te szívedet, mert szeretlek Téged, és nem kérek más jutalmat, mint a szeretet gyarapodását. Szeresselek Téged egész szívemmel itt a földön, hogy tökéletesebben tovább szerethesselek az örökkévalóságban. Ámen.

Pió atya Magyarországról szóló próféciája

«Kértél valami kegyelmet az Úr Jézustól?»

Mi igen messziről jöttünk

Gemma pupillák nélkül született. A legavatottabb szemészek kijelentették: teljesen reménytelen eset.

Amikor hétéves lett, a nagyanyja magával vitte San Giovanni Rotondóba az ártatlan és igen szerencsétlen gyermeket. Részt vettek Szent Pio atya hajnali szentmiséjén.

A szentmise végén a leányka halk hangot hallott bensejében: «Gemma, gyere ide hozzám!» A nagymama kezénél fogva vezette a sápadt, remegő gyereket a tömegen keresztül. A Padre az oltár lépcsőjén várta, és szeretettel kérdezte: «Szeretnél első áldozó lenni?» «Szeretnék, atyám!» Pio atya azonnal visszatért a sekrestyébe és meggyóntatta, utána megáldoztatta.

A nagymama mindent élénken figyelt. Odahajolt a kislányhoz, és megkérdezte: «Kértél valami kegyelmet az Úr Jézustól?» «Nagymama, én elfelejtettem kérni...» – sóhajtott Gemma. Erre a nagymama szemét törölgetve Pio Atyához fordult: «Atya, kérem, mi igen messziről jöttünk, és...» Padre Pio jóságos melegséggel szakította félbe: «Szeretném a kis Gemmát megáldani...» Megáldotta, majd megsimogatta az arcát e szavakkal: «Légy igen jó kislány!»

Abban a pillanatban a kislány arca teljesen megváltozott, az élettelen szemek életet sugároztak, a gyermek felsikoltott: «Nagymama, látok!» Először Isten emberét látta, aki boldogan mosolygott rá, miután megáldotta, aztán az oltárt, nagyanyját, látta a zsúfolásig megtelt templomot, és a vele zokogó tömeget, mely könnyes szemmel magasztalta Isten dicsőségét.

(Blanár Mihály: Pio Atya, a titokzatos karizmatikus. Testvéri Szolgálat Alapítvány, Esztergom, évszám nélkül. 104-105.o.)

Imádság harangzúgása

"Hasonlóan az elhagyott templomtoronyhoz, melybe denevérek és baglyok fészkelik be magukat, ha a mi lelkünkben is hosszan hallgatnak az imádság harangjai, minden ami csak akar, akadálytalanul behatolhat és megtelepedhet. Mihelyt az imádság harangzúgása csendül elő a lélekből, elűz mindent, ami szembenáll Istennel."

Kentenich József