Oldalak

2011. november 30., szerda

Adventi Útmutató Böjte Csabával (1)

„Földi létünk talán egyik legfontosabb célja, hogy ünnepet szervezhessünk magunknak, és egymásnak. Életünk apróbb győzelmeit közösen, együtt meg kell ünnepelnünk. Az ünnepek erősítik hitünket, összetartozásunkat, közösségünket."



2011. november 27., vasárnap

"Böjt új megközelítésben"

Böjtöljetek és imádkozzatok! Böjte atya videójáról kiderül mit kell még böjtön érteni. Ez is kedves az Úrnak, meg jót tesz a lelkünknek.


2011. november 18., péntek

Csend...

Köszönöm Mammkának ezt a diát, gyönyörűséges.
Ebben a csendben  szinte hallani a Szentlélek szavát.

2011. november 6., vasárnap

Növekedés

Hogyan növekedhetünk az Úrjézus iránti bensőséges kapcsolatban?


- keressünk olyan imádságokat, amelyeket szívesen imádkozunk, ezt mondhatjuk felkeléskor, napközben, étkezés közben.


- gondolatban, de hangosan is szólhatunk Istenhez, mondjuk ki ami a szívünkből jön, mint amikor a barátunkkal beszélünk, ez a szabad ima. (Figyeljünk gondolatainkra!) Volt, amikor levelet írtam az Atyának.

- elidőzés imádságnál, annak szavainál. Engedjük, hogy hasson ránk, a szívünkre, miközben tovább mondjuk az imát, ilyen a rózsafüzér. Fontos, hogy szánkkal is kimondjuk az imát!

- válasszunk ki néhány eseményt az életünkből, keressük meg Isten gondviselését a történtek mögött. Ha megtaláltuk, olyan jól esik ezt elmondani Istennek.






Atyánk, Te olyan jó vagy, tanítasz arra mi a helyes, mégis sokszor elfordulok ettől a jótól, és hagyom az ellenséget győzedelmeskedni. Ilyenkor legszívesebben elrejtőznék Előled, de Te továbbra is szeretsz. Segítségül küldöd Szentlelkedet  és én ismét Hozzád menekülök.  Köszönöm, köszönöm, köszönöm!


El ne felejtsem, az angyalok is velünk imádkoznak!!!!

2011. november 5., szombat

Szentek mondásai



A szentek mondásairól a képeslapot készítette: Juan dela Cruz, további  fotók Cruz nevére kattintva.
Köszönöm Cruznak!

2011. november 3., csütörtök

A csodáról

“Arra kell nevelnünk eszméletünket és szemléletünket, hogy a köznapiban, a környezőben, a mindennaposban is látni tudjuk az egyszerit, a csodálatosat és a látomásszerűt. Mert a csoda nem valamilyen égzengéses pillanat, mikor megnyílnak az egek, kürtök recsegnek, ködök szállanak, sírok felnyílnak, s a zűrzavarban felhangzik Isten szava: nem, a csoda legtöbbször egészen csendes. Átmégy egyik szobából a másikba, s látsz valamit: egy ember arckifejezését; egy tárgy elhelyezését; s egyszerre feltárul előtted e tárgy igazi értelme és viszonya a világhoz; egy ember hangját hallod, mint soha azelőtt, s a közömbös szavakon túl megérted ez ember titkát; a csoda mindig ennyi csak. Nem belevakulni a valóságba, a mindennaposba….”


(Márai Sándor)