Ha jót teszel, légy hálás érte.

"Ha jót teszel, légy hálás érte." Lev Tolsztoj

Ebben minden benne van, bár először sikerült "félreolvasnom".

A hála egy érzés, amely nem lealacsonyít, inkább felemel. Ha azt hisszük akkor "illik" hálásnak lennünk, amikor kaptunk valamit, tévedünk. Temészetesnek venni mindent, ez megakadályozza a hála érzésének megtanulását, mert bizony ezt tanulni kell, hiszen nem spontán megnyilatkozás a hála, mert az ember részéről állandó lelki tevékenységet igényel.

A hála nem keresztény, mégcsak nem is vallásos erény - talán ezért ódzkodnak tőle sokan - hanem egy közösségi emberi vonás. "Sérülése magát az embervoltot érinti, ha kiölik az emberből, az ember lelkileg beleroppan."

A hála nem függ az érzelmi hullámzástól, gyakorlása föltételezi a tárgyilagosságot és az önismeretet; a hála az értelem cselekedete, az erkölcsileg érett ember alapmagatartása, aki fölismerte, hogy létét és fennmaradását nem csupán a maga teljesítményének, hanem folyamatosan másoknak is köszönheti.

Hálaadás

Mindenért, amit adtál: Istennek legyen hála!

Mindenért, amit megakadályoztál: Istennek legyen hála!
Mindenért, amit elvettél: Istennek legyen hála!
Mindenért, amit megelőztél: Istennek legyen hála!
Mindenért, amit megbocsátottál: Istennek legyen hála!
Mindenért, amit nekem készítettél: Istennek legyen hála!
A halálért, amelyet nekem választottál: Istennek legyen hála!
A helyért, melyet nekem készítettél: Istennek legyen hála!

"Az ember itt kevés a szeretetre.
Elég, ha hálás legbelűl
Ezért-azért; egyszóval mindenért."

Pilinszky János